Testünkben számos helyen előfordulhatnak ciszták: gyakran érintett terület a hasi régió, de sokszor megfigyelhetők a kismedencében a petefészkekben, az emlőkben, a nyálmirigyekben, pajzsmirigyben, a bőr alatti kötőszövetben vagy akár az agyállományban is. A hasi régióban a máj, a vese, illetve ritkábban a hasnyálmirigy érintett – mondta Dr. Dobai Adrienn radiológus szakorvos.
A ciszta lényegében egy folyadékkal teli hólyagként írható le, mely orvosi értelemben egy kötőszövetes tokkal határolt kerekded elváltozás, amit folyadék és/vagy levegő tölt ki.
Veseciszta
A veseciszta (vesecysta) egy jóindulatú elváltozás, melynek gyakorisága a kor előrehaladtával nő. Az úgynevezett egyszerű veseciszta előfordulhat a vese kéreg-, illetve -velőállományában. Számukat tekintve többnyire egy-egy darabról vagy néhányról beszélhetünk. Az egyszerű vesecisztával szemben a multicisztás vesebetegség egy veleszületett, nem öröklődő egyoldali kóros eltérés, melynél a ciszták nagy számban fordulnak elő, és elfoglalják a veseállomány nagy részét. Az úgynevezett policisztás vesebetegségben a multicisztáshoz hasonlóan nagy számban fordulnak elő ciszták, azonban ez a betegség autoszomális domináns vagy recesszív módon öröklődik. Előbbi formája enyhébb lefolyású, és elsősorban a felnőtt lakosságot érinti, míg utóbbi a ritkább forma, mely már fiatalkorban kialakulhat. Külön figyelmet érdemelnek a komplex veseciszták, melyek malignussá, azaz rosszindulatúvá válhatnak.
Melyek a veseciszta tünetei?
Az egyszerű veseciszta általában nem okoz semmilyen tünetet, többnyire has-kismedence ultrahangvizsgálat során véletlenül diagnosztizálják. Azok a veseciszták, melyek nagy méretet érnek el, okozhatnak diszkomfortérzetet. A multicisztás vesebetegség leggyakrabban egyoldali, azonban általában ez sem okoz panaszokat. A policisztás vesebetegség felnőttkori formájában a ciszták száma évről évre nő, és hasi vagy deréktáji fájdalmat okoz. Ezzel szemben a fiatalkori policisztás vesebetegség gyors lefolyású, és a megnagyobbodott vesék már születéskor tapinthatók a hasban. Utóbbi formához a máj kötőszövetes átalakulása, vagy akár veseelégtelenség is társulhat. A ciszták bármelyik megjelenési formában befertőződhetnek, illetve bevérezhetnek, és ezáltal további hasi fájdalmakat okozhatnak.
Májciszta
A májciszta (májcysta) gyakori jóindulatú elváltozás a májban, melynek mérete lehet pár milliméteres, de megnőhet akár több centiméteresre is. Az egyszerű májciszták eredete nem tisztázott, kialakulásukban a genetikának és a hormonháztartásnak tulajdonítanak szerepet. A policisztás változata azonban genetikailag öröklődő betegség, és gyakran együtt jár policisztás vesével. A genetikai tényezőkön kívül meg kell említeni egy kórokozót, az Echinococcus parazitát, mely képes a májban, az agyban és a tüdőben is cysták kialakítására.
Melyek a májciszta tünetei?
A kis méretű, egyszerű ciszták tüneteket nem okoznak, általában has-kismedence ultrahangvizsgálat során diagnosztizálják. A nagyobb ciszták okozhatnak méretüknél és helyzetüknél fogva tüneteket, mint például epeúti elzáródást, diszkomfortérzetet, hányingert. A ciszták jóindulatú elváltozások, és nem jellemző a malignus átalakulás.
Lép- és hasnyálmirigyciszta
A ciszták ritkábban előforduló formája található meg a lépben vagy a hasnyálmirigyben. Ezen cisztatípusok hátterében fertőzés, trauma is állhat, de a kialakulásuk oka sokszor ismeretlen. Ezek a ciszták rendszerint semmilyen panaszt nem okoznak. A nagyobb méretű elváltozások méretükből adódóan okozhatnak hasi fájdalmat vagy feszülést.
Hogyan diagnosztizálhatók a ciszták?
A hasi szervekben előforduló cisztákat legegyszerűbben ultrahangvizsgálattal lehet diagnosztizálni, mely során a ciszta helye és mérete is pontosan meghatározható. Az egyszerű veseciszták és májciszták többnyire nem igényelnek semmilyen egyéb vizsgálatot vagy terápiát, mindössze éves kontrolljuk javasolt. A multicisztás és policisztás vesebetegségek ultrahangvizsgálat alapján felismerhetők, de ilyenkor további vizsgálatok is szükségesek lehetnek, mint például vizelet, vérvizsgálat és molekuláris genetikai vizsgálatok.
A ciszták az ultrahang mellett CT és MR vizsgálattal is kimutathatók, de ezekre elsődlegesen rosszindulatú folyamat felmerülése esetén lehet szükség, illetve biopszia által biztos szövettani diagnózis is elérhető.
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
Az egyszerű ciszták esetében általában nincs szükség kezelésre, ezeknél 1-3 évente kontrollfelvétel javasolt. A nagyobb, feszülést vagy kellemetlen tüneteket okozó cisztáknál szükség lehet a folyadék ultrahangvizsgálat segítségével végzett leszívására. A befertőződött cisztákat antibiotikumokkal kezelik. A multicisztás vesebetegségeknél, illetve a malignus transzformációra hajlamos komplex cisztáknál szükség lehet műtéti eltávolításra is – ismertette a radiológus szakorvos.
