A vizelettartási zavarokkal küzdő betegek száma egyre nő, és ez az állapot kezelésére alkalmas új gyógyszerek kifejlesztésére ösztönzi a gyártókat. A gyógyszeres kezelés előtt azonban az orvosnak tisztában kell lennie az inkontinencia természetével és okával, ki kell zárni a reverzibilis állapotok, a speciális vizsgálatokat igénylő betegségek, illetve a túlfolyásos húgyhólyag lehetőségét. Az első lépés tehát a minél alaposabb, teljesebb körű kivizsgáláson alapuló diagnosztika. Barry D. Weiss arizonai családorvostani professzor tudományos közleményét, amelyben áttekinti a vizelettartási zavarok általános kivizsgálást és kezelését, az új szerek alkalmazásának lehetőségeit, dr. Zöllei Magdolna foglalta össze és kommentálta az Orvostovábbképző Szemlében. E kommentár legfontosabb megállapításaiból idézünk.
Felosztás és diagnosztika
A hatásos terápia alkalmazásához alapvetően négyféle inkontinenciát kell elkülöníteni:
- stresszinkontinenciát;
- sürgősségi (késztetéses, urge) inkontinenciát, ezen belül motoros és szenzoros formát;
- túlfolyásos inkontinenciát és
- reflexinkontinenciát.
A diagnosztika célja a vizelettartási zavar formájának és okának, az életminőséget befolyásoló hatásainak a feltárása. A háziorvos számos diagnosztikai lépést elvégezhet. A speciális felkészültséget és eszközöket igénylő, a differenciáldiagnosztikában használatos vizsgálatokhoz urológus, nőgyógyász, neurológus együttműködése szükséges.
Terápia
Ha konzervatív kezelés nem alkalmazható vagy eredménytelen, tartós kontinenciát biztosító műtétre is szükség lehet. A szerző megállapítja, hogy a vizelet-inkontinencia terápiája nem tekinthető megoldottnak. A betegek negyede orvoshoz fordulás és valamilyen terápiás kísérlet után is inkontinens marad.
Gyógyszeres kezelés
A sürgősségi inkontinencia kezelésére Barry D. Weiss az antikolinerg hatású hatóanyagokat ajánlja, de a viselkedésterápiát mindenképp elsődlegesnek ítéli. A Kegel-gyakorlatok és a gyógyszeres terápia együttese valóban hatásosabbnak bizonyult, mint a két módszer bármelyike önmagában. A magyarországi szerzők szerint a bizonyítottan hormonhiányos nők sürgősségi inkontinenciája esetén (például menopauza idején) a ösztrogénkezelés jótékony hatású, a progeszteronnal történő kiegészítéssel még inkább.
Stresszinkontinenciában szenvedő nőbetegek esetében a professzor a Kegel-gyakorlatokat és a műtétet javasolja elsődleges kezelési módként. Az alfa-adrenerg agonista szerek és az ösztrogéntartalmú készítmények alkalmazása csak esetenként ajánlható, az antikolinerg szereket pedig nem megfelelőnek, hatástalannak ítéli. Dr. Zöllei Magdolna hozzáteszi, hogy magyarországi szerzők (Mersich és munkatársai) a stresszinkontinencia kezelésében az alfa-szimpatikomimetikus kezelést mellékhatásai miatt kevésbé jó választásnak tartják. Esetenként még az imipramint is használják, bár arythmiát okozó tulajdonságai miatt nem szívesen. Az Egyesült Államokban jóváhagyásra vár a duloxetin hatóanyag a stresszinkontinencia kezelésére. Ez a szer eddig depresszió kezelésében bizonyult hatásásosnak.
Forrás: dr. Zöllei Magdolna, Orvostovábbképző Szemle XIII. évf., 4. szám
