Amennyire szívszorító tud lenni a vesebetegek, különösen a vesebeteg gyerekek sorsa, és az életükért, egészségükért vívott küzdelem, annyira szívet melengető, amikor új vesével csodálatos lehetőséget kapnak egy merőben felszabadultabb életre.
Sorsfordulók
A világ orvostársadalma Magyarországot a vesetranszplantáció bölcsőjeként tartja nyilván. 1902-ben Ullmann Imre, pécsi születésű orvos hajtott végre először veseátültetést egy bécsi klinikán, amit részletesen dokumentált is, igaz, a kísérletet természetesen még kutyán végezte. Az emberen végzett magyarországi veseátültetés első mérföldkövét Németh András tette le Szegeden, az első műtétet 1962. december 23-án végezte. Hazánkban 1972-ben - Európában negyedikként - megszületett a szervátültetéseket szabályozó törvény.
A négy hazai transzplantációs központ Szegeden, Debrecenben, Pécsett és Budapesten működik. A budapesti vesetranszplantációs központ 1973-ban kezdte meg működését. 1973. november 16-ról 17-re virradó éjjel a budapesti I. számú Sebészeti Klinikán történt az első sikeres veseátültetés, melyből az egyik beteg három nappal később szívelégtelenségben meghalt, a másik beteg 22 évig élt a beültetett vesével, végül daganatos megbetegedésben hunyt el. Ettől az évtől a veseátültetések száma folyamatosan nőtt, majd 1994-ben a munkacsoport a II. számú Sebészeti Klinika épületébe költözve megalapította a Transzplantációs és Sebészeti Klinikát. A budapesti vesetranszplantációs központ alapításának harmincadik évfordulóján, 2003-ban Prof. Dr. Járay Jenő, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika vezető professzora köszöntötte az első, transzplantált vesével tartósan egészséges életet élő pácienst, Székely Györgyöt, aki ma is a Szervátültetettek Szövetségének elnöke, valamint orvosát, Prof. Dr. Perner Ferencet.
Az első harminc év számokban
A budapesti vesetranszplantációs központ első harmincéves története során összesen 2359 veseátültetés történt, az élő donoros átültetések száma 113, a halottból származó vesék száma 2246 volt. A veseátültetettek nagyobb arányban a felnőttek közül kerültek ki, összesen 2259-en, míg 100 gyermek kapott új vesét a három évtized alatt. A legfiatalabb szervátültetett beteg 4, a legidősebb 75 éves volt a műtét időpontjában.
A vese funkcióit pótló dialíziskezelésben részesülő betegek száma meghaladja a 6000-et.
Mit hoz a jövő?
A kérdésre, hogy a kockázatosnak tűnő átültetés vagy az éveken át tartó dialíziskezelés a célszerűbb, egyértelmű a válasz; az esetek túlnyomó részében az előbbi volna kívánatos. A beültetett szervek kilökődését gátló gyógyszeres kezelés fejlődésének hála, ma már nagyon jó statisztikákkal dicsekedhetnek a transzplantációs központok. A veseátültetés műtét körüli halálozási aránya mindössze 2,76 %, kevesebb, mint a gyomorreszekcióé, a gyomor egy részét eltávolító műtéteké. A másik jellemző szám, a műtét utáni túlélés. A műtét utáni első év végén a betegek 90%-ánál működik jól a beültetett vese. Ez a magyarországi adat nemzetközi szinten is az élbolyba emeli a magyar vesetranszplantációt.
10 év elteltével a dializáltak 40%-a, a transzplantáltak 80%-a él és egészséges, nem beszélve arról, hogy a működő vesével élők összehasonlíthatatlanul jobb közérzettel, aktívabban élik hétköznapjaikat. Magyarországon 10 átültetett vesével élő nő szült már gyermeket.
Egyre többen élnek átültetett vesével teljes életet, így már a különböző kezelések költség-haszon elemzésével is alá lehet támasztani az átültetés szorgalmazását a dialízis-kezelésekkel szemben. A transzplantáció költségei csupán a műtét körüli hónapokra számítva nagyobbak, mint dialízis-kezelésnél, amely donorok hiányában a betegek nagy részénél átmeneti, illetve állandó megoldásként működik. Egy év elteltével a két kezelés költségei kiegyenlítődnek, ezt követően már egyértelműen a transzplantáltaké kerül kevesebbe. A hazai GDP-vel mért életszínvonal mellett egymillió ember mintegy 600 vesepótoltat tud eltartani, az egy év alatt végezhető műtétek számának további növekedése most már "csak" gazdasági fejlődésünktől függ, no és természetesen a donorvesék számától.
Kevés a donor?
A legtöbb beültethető vese ma Magyarországon agyhalott emberből származik, így ezek száma a lehető legjobb donorkoordináció mellett is korlátozott. A tévhitek eloszlatása végett érdemes megjegyezni, hogy az agyhalott ember vegetatív működését gépekkel is csak bonyolult szabályzással, és korlátozott ideig lehet fenntartani, a bomlás feltartóztathatatlanul elindul, tehát a kómával ellentétben itt biztos nincs remény arra, hogy az ember magához tér.
Nemzetközi összehasonlításban az élő donoros transzplantáció igen alacsony arányt képvisel hazánkban. Jó lenne, ha többen szánnák rá magukat, hogy odaadják a veséjüket. Az élő donorból közvetlenül a beültetés előtt kivett vese sokkal működőképesebb, vizeletkiválasztó egységei, a nefronok nem pusztulnak el a szállítás és tárolás során. A veseadományozásnak egyáltalán nem feltétele a vérrokonság, noha érthető módon elsősorban vérrokonok között merül fel a lehetőség. Az érzelmi kötődés mindenképpen fontos. Nem lehetetlen a házaspárok közötti donáció sem, sőt a világon nem egy példa van arra, hogy több házaspár szövetkezik a vesebeteg házasfelek megsegítésére, ha a szövettani egyezés a párok közti vesecserét lehetővé teszi, de a házastársak veseadását nem. A felajánlás alapvetően önzetlen és szép emberi cselekedet, különösen házaspárok esetében ehhez számos további pozitívum is járul. Az időről időre végzett dialíziskezelés korántsem helyettesíti a vesét, és old meg minden problémát az adott időszakra, amit a transzplantáció viszont igen. Többek között ilyenek a nemi életben fellépő zavarok is.
Tomi boldogsága
A Baross utcai klinikán nagyon sok kisgyereket sikerült már vesetranszplantációval egészséges életvitelhez segíteni. Köztük azt a kisfiút is, aki alig egy hónappal a műtét után mosolyogva mászkál a klinika ismerős falai között. Ő édesanyjától kapta a vesét, aki ezzel másodszor is életet adott fiának. Tomi három éves korában merült fel, hogy talán nem is olyan sokára a kisfiúnak új vesére lenne szüksége. Mindkét szülő azonnal elhatározta, szívesen adják oda kisfiuknak egyik veséjüket. Végül az édesanya bizonyult jó donornak, és feküdt be Tomi mellé a műtőbe. Tomi egyik legjobb kórházi élménye, amikor az egyik doktorbácsi leült vele sakkozni.
Édesanyja, Márta azt üzeni a hasonló helyzetben lévő szülőknek, hogy csodálatos érzés, hogy segíteni tudott gyermekének, így csak biztatni tudja őket arra az esetre, ha hasonló döntés előtt állnának. "A kórházból hazafelé menet az autóban azt mondta, hogy 'betegen mentem be a kórházba, és egészségesen megyek haza'. Nem is tudott volna nagyobb örömet szerezni. Azoknak az orvosoknak pedig, akiknek a donorjelentés készítése és leadása a feladata, azt üzenném, hogy úgy gondolkodjanak, mintha mindig saját rokonukról, gyermekükről lenne szó."
Tomi gyorsan gyógyul a műtét után, az iskolából nem fog évet veszteni, minden nap tanul. "Sokkal több időm van játszani, mert nincs már dialízis, és sokkal jobban vagyok."
Ösztönző és megható egyben, ahogy a klinikán készült filmben a vesebeteg gyerekek a dialízisről, majd pedig a műtétről beszélnek: "A dialízis megtisztítja a vérünket, ha a vesénk nem tisztítja ki belőle rendesen a pisit." "Akit dializálnak, azt kínozzák." "Dialíziskor kimossák a véremet. A dializált kisgyerek nyáron nem fürödhet, mert a katéterbe belemegy a víz." "Én nem dializálnék senkit, hanem gyorsan keresnék neki egy új vesét." "Az a vesetranszplantáció, amikor egy kislányból nő lesz."
Nem mindegy, milyen szemüveggel...
Az eddig említett eredmények fényében reménykedve tekinthetünk a haza vesebetegek és a transzplantáció jövőjére, de ez még korántsem jelenti, hogy rózsaszínben kellene látnunk a világot.
A nagy műtéteknél a sikeres és minél hamarabbi felépülés fontos tényezője a műtét gyorsasága. A műtéteknél tehát nem feltétlenül igaz, hogy jó munkához idő kell. A műtéti helyen való gyors és biztos tájékozódást speciális, kétszeres nagyítású operációs szemüvegek segítik, melyeknek ugyanúgy személyre - pontosabban szemre - szabottaknak kell lenniük, akárcsak az utca embere legközönségesebb szemüvegeinek.
