A véralvadási folyamat legfőbb mozzanata a kényes egyensúly megtartása a vérzékenység és a fokozott véralvadás között, hiszen mindkét véglet felé való eltolódás igen veszélyes lehet. Előbbi esetben kisebb-nagyobb vérzések keserítik meg a beteg életét, míg utóbbikor a vérrögök okozta trombózis rizikója emelkedik meg. Magában a véralvadási folyamatban több alvadási faktor, enzim és fehérje vesz részt, melyek mind segítik egymás működését. Éppen ezért, ha valahol hiba csúszik a rendszerbe, úgy az kihat az egész véralvadási kaszkádra - fejtette ki dr. Szélessy Zsuzsanna a Trombózisközpont hematológus főorvosa.
A gyakori ínyvérzés is lehet tünet
A von Willebrand szindróma a leggyakoribb vérzékenység, amelynek egyik jellemző tünete a fogínyvérzés, ami általában fogmosás során jelentkezik. A panasz előjöhet keményebb étel rágásánál, illetve kisebb sérülések miatt is. Fogínyvérzéskor sokan a fogkefét vagy a nem megfelelő fogmosási technikát tartják a fő bűnösnek, esetleg fogínygyulladásra gyanakodnak, pedig az okok közt véralvadási zavar is szerepelhet. A betegség lényege, hogy a véralvadásban fontos szerepet játszó von Willebrand nevű alvadási faktor hiányzik, vagy csökkent a működése - mondja a szakember. Ez a faktor ugyanis a vérlemezkék és a VIII alvadási faktor működését segíti, amelyek nélkülözhetetlenek a véralvadáshoz. A hematológus hozzátette, hogy bár a leggyakoribb vérzékenység, de szerencsére az esetek többségében igen enyhe mértékben van jelen. Így sokszor nem is sejti az érintett, hogy az orrvérzés, ínyvérzés, vagy az erősebb menstruáció hátterében ez az öröklött véralvadási probléma húzódik meg.
A von Willebrand szindróma további tünetei:
▪ gyakori orrvérzés
▪ fogínyvérzés
▪ nehezebben elállítható vérzések sérülések esetén
▪ foghúzás utáni bővebb, hosszabb ideig tartó vérzés
▪ kék-zöld foltok a bőrön enyhe nyomásra is
▪ erős menstruációs vérzés
▪ vashiány/vérszegénység
A von Willebrand faktor hiányának mértékével súlyosabbak a vérzéses tünetek.
Teljes értékű a von Willebrand szindrómával
A zavar fennállásáról laboratóriumi vizsgálatokkal, alvadási faktor aktivitások mérésével és az úgynevezett záródási teszt segítségével lehet megbizonyosodni. Ennek során a levett vért egy speciális készülékbe teszik, majd azt figyelik, mennyi idő alatt záródik el az eszköz az alvadt vértől. Ezzel kiderül, hogy milyen mértékben működnek hibásan a vérlemezkék, ami függ a von Willebrand faktor jelenlététől is.
Ha igazolódik a von Willebrand betegség megléte, úgy megfelelő kezelés segít megszabadulni a kellemetlen vérzéses tünetektől. Ez történhet véralvadást segítő gyógyszerekkel, ám súlyosabb esetekben és bizonyos szituációkban (például műtétkor, foghúzáskor vagy szüléskor) intravénás injekciós készítményt, illetve még súlyosabb betegségnél VIII-as és von Willebrand alvadási faktort is tartalmazó infúziós kezelést kap a beteg. Így elkerülhető vérvesztés és a betegség miatt kialakuló vashiányos vérszegénység okozta kellemetlen tünetek is megelőzhetők.
Forrás: Trombózisközpont
Legjobban: