A házikedvenceik tulajdonosai előbb-utóbb szembesülni kénytelenek az állattartás egyik legkomolyabb dilemmájával: mit tegyünk, ha négylábú barátunk közeledik immár élete vége felé? Súlyos mellékhatásokkal és csekély számottevő egészségjavulással kecsegtető kezelést nem sok gazda választ szívesen, ugyanakkor az is érthető, ha szeretnének bundás barátjukkal a lehető legtöbb időt együtt tölteni úgy, hogy a hátralévő idő mindkét fél számára méltóságteljes és örömökkel teli legyen. Ennek elérése szolgál a hospice ellátás.
A hospice persze nem új jelenség az embergyógyászatban , állatok számára ugyanakkor csak a közelmúltban vált elérhetővé. Ahogy egy amerikai állatorvosi szövetség fogalmaz, ez a fajta ellátás "a legjobb minőségű élet megteremtésére törekszik a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő háziállatok számára egészen addig a pontig, amíg az állat el nem huny akár természetes folyamatok révén, akár elaltatást követően. A hospice ellátás ugyanakkor a gazdát is felkészíti a veszteség feldolgozására. A kisállatok számára működtetett hospice ellátás általában magában foglalja a sürgős problémák esetén bármikor elérhető állatorvost, az állatorvosi segítségnyújtást a fontosabb döntések előtt, az otthoni ápolás segítését - beleértve a fájdalomenyhítő gyógyszerek és terápiák alkalmazását is -, továbbá az (akár az otthon végzett) elaltatás lehetőségét, illetve a konzultációt a gyász idejére." Vagyis lényegében egyszerre figyelnek arra, hogy az állatot ne altassák el korábban, mint kellene, ugyanakkor arra is, hogy ne szenvedjen egy napot sem feleslegesen.
A hagyományos állatorvosi kezelés és a kisállatok számára végzett hospice szolgálatás között a döntő különbség, hogy míg előbbi fő célja a beteg állat kigyógyítása betegségéből, utóbbié, hogy nyugalomban és elégedettségben élje meg az állat az utolsó napjait. Ezt figyelembe véve akkor érdemes ezt a lehetőséget számításba venni, ha házikedvencünk gyógyíthatatlan betegségben szenved, vagy pedig életkora miatt egyértelmű, hogy immár csak néhány napja-hónapja lehet hátra - ám ezen a ponton mégsem akarnánk elaltatni. Az állat fajtájától és állapotától sok minden függ a hospice ellátásban, de a legtöbbször a következők tartoznak bele:
- A megfelelő táplálás biztosítása
- A megfelelő hidratáció biztosítása
- Vizeléssel és székeléssel kapcsolatos problémák kezelése
- Az állat tisztán és rendezetten tartása
- Az állat mozgásának biztosítása lakhelyén belül
- A tünetek enyhítése
- A családtagok és a háziállat viszonyának szeretetteljes fenntartása és lezárása
A kisállatok számára nyújtott hospice szolgáltatás célja tehát a házikedvenc jó életminőségének fenntartása, ugyanakkor tudnunk kell, hogy életük végén a kisállatok napjai (így általános életminőségük) igen ingadozóak lehetnek. Érdemes ezért naplót vezetni, amelyben öt dologra: evési, ivási, vizelési, székelési szokásaikra, valamint a kedélyállapotukra/viselkedésükre koncentrálunk. Érdemes arra gondolni (vagy akár már idejekorán felírni), hogy állatunknak milyen markáns tulajdonságai voltak korábban (üdvözölt-e minket hazatéréskor, hogyan jelezte, ha éhes, magának való volt-e vagy inkább társaságkedvelő stb.), mert így jobban fel tudjuk mérni, hogy milyen mértékben alakultak át a mindennapjai.
Mint már szóba került, ez a fajta hospice szolgáltatás az állatok gazdáira is koncentrál - több okból is: egyrészt nagyon fontos, hogy ebben az időszakban is megmaradjon az állat és a körülötte élő emberek között a jó viszony, másrészt olykor igen nehéz, az egész család érzelmi életét befolyásoló döntéseket szükséges meghozni, amihez (és a következmények elfogadásához) jó, ha szakszerű segítséget kaphatunk. Természetesen ebben a stációban is fontos szerepe van az állatorvosok szaktudásának, hiszen lényeges, hogy világosan tudjuk, hogyan fog alakulni állatunk állapota az előtte álló napokban-hetekben, hiszen ez kulcsinformáció a döntéshozatalnál.
Vannak állattulajdonosok, akik azért választják a hospice-t, mert erkölcsi, vallásos vagy egyéb okokból ellenzik az állatok elaltatását. Ebben az esetben az állatot addig gondozzák, addig enyhítik tüneteit, míg a természetes halál meg nem szakítja életét. A tapasztalatok alapján ugyanakkor a gazdák döntő többsége végül az elaltatás mellett dönt, ha az állat életminősége nagy mértékben leromlik. A hospice-ban dolgozók segítenek rámutatni, ha ez a választás szükségesnek mutatkozik, elmagyarázzák az eljárást, és az állat eltemetésével kapcsolatban is információkat adhatnak. A gyászmunkát ők sem tudják majd nekünk megspórolni, amelyet azonban könnyebbé tehet a tudat, hogy segítettünk állatunk életét jobbá tenni mindaddig, amíg ez lehetséges volt.
