Ausztriában a néhány hónapos síszezonban több baleset történik a lesiklópályákon, mint egész évben a közutakon: tavaly 59100 síelő, illetve hódeszkázó kötött ki rövidebb-hosszabb ideig a kórházban, az idén pedig, mivel jóval előbb kezdődött és havasabbnak ígérkezik a tél - több mint 60 ezer sebesülésre számítanak. (2006-ban 51 ezer volt a sebesüléssel járó közúti balesetek száma.)
A megelőzés érdekében pontos statisztikák készülnek az okokról és a sérülések természetéről. Miközben Olaszországban - konkrétan Dél-Tirolban - bukósisak viselését írják elő, Ausztriában ezt nem tartják célszerűnek, mivel fejsérülés csak frontális ütközéskor keletkezik, ez pedig elenyésző része a baleseteknek. A síelők közül a legtöbben (47 százalék) a lábán, 28 százalék a karján sérül - a hódeszkázóknál fordított az arány, s mindkét eszközön száguldozók sérüléseinek 11 százaléka a fejsérülés. Ami az okokat illeti, nem igaz, hogy az alkoholnak kiemelt szerepe lenne - igaz, rendszabály hiányában még a balesetet szenvedetteket sem szondáztathatja a rendőrség. A fő ok, hogy sokan a lesiklópályákon a sebességtől szinte megmámorosodva helytelenül mérik fel saját képességeiket, s messze meghaladják azt a sebességet, ami még nem veszélyeztetné önmagukat és másokat.
A svájci Alpokban arra esküsznek, hogy tudatosítani kell a száguldozókban, milyen sebességet választanak. Ennek érdekében máris 13 különösen veszélyes sípályán helyeztek ki radart. Lehet tippelni, s aki 2 km/h határon belül eltalálja a sebességet, kis ajándékot kap. A fenntartó cég nem megy tönkre: a legtöbb tippelő jó 10-20 kilométeres sebességgel gondolja magát lassúbbnak a valóságosnál. Márpedig 50 km/h sebességnél az ütközés olyan hatású, mint egy zuhanás tíz emelet magasságból.
Ez a könnyelműség - amely a lavinaveszély figyelmen kívül hagyására is vonatkozik - nemcsak a testi épséget, hanem a zsebeket is súlyosan veszélyezteti. Az okozott tárgyi kárt, a gyógyítást és a kórházi költséget fedezi a balesetbiztosítás - ami nélkül a külföldi sem igen indul útnak - vagy a társadalombiztosítás, ám a mentés, adott esetben a hó alóli kiszabadítás, a szállítás költségeire ez nem vonatkozik. Ez a kiadás 2-4000 euróra is rúghat, s ehhez jöhet további súlyos összeg, ha az illető másokat is megsebesít.
Az ausztriai helyzet most még bonyolultabb: az Osztrák Autóklub által működtetett Christophorus helikopteres mentőszolgálat leállással fenyeget, ugyanis neki csak abban az esetben térítik a helyszínre érkezés költségét, ha a légi mentésre ténylegesen szükség van. Márpedig az esetek jó részében automatikus a riasztás, s a helyszínen kiderül: nem olyan súlyos a sérülés. A légi mentőszolgálat alaposan eladósodott, és ha nem változik a térítés rendje, akkor valóban beszünteti a szolgáltatást. Nem maradnak a sérültek ezután sem hoppon: több tartományban, például Tirolban máris vannak magánmentők - ha lehet még sokkal borsosabb áron.
