A disszeminált intravaszkuláris koaguláció a véralvadási rendszer érpályán belüli kóros aktiválódását jelenti. Megértéséhez látni kell, hogy a normál alvadási rendszer feladata, hogy a sérülések helyén alvadék képződjön: ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy ne vérezzünk el. Az igen bonyolult véralvadási rendszernek azt is biztosítania kell, hogy a keletkező alvadék csak az adott helyen lokalizálódjon, tehát oda, ahol a seb van. Máshol a vér nem alvadhat meg. Ennek biztosítása nagyon komplex feladat, végrehajtását egy sok fehérjéből álló bonyolult rendszer biztosítja. Disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) akkor jön létre, ha az aktiválódás kiszabadul a fékező rendszer jótékony keretei közül, az alvadékképződés pedig szórtan (disszeminált módon), tehát szerte az érpályában beindul. Ez igen súlyos, gyakran életveszélyes állapot. Veszélyességét nemcsak a keletkezett alvadék szervkárosító hatása okozza, hanem az is, hogy a fékevesztett véralvadás elhasználja a normálisan rendelkezésre álló alvadási fehérjéket, és így súlyos vérzékenységet is okoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kóros alvadékonyság és a kóros vérzékenység egyszerre áll fenn.
Magyarországi kórházi adatok nem állnak rendelkezésre - ugyanakkor ismert, hogy a DIC a daganatos betegségben szenvedő kórházi betegek 6-7 százalékánál jelentkezik, míg a súlyos szepszis miatt kórházba kerülteknek akár 80 százalékát is érintheti. A daganatos betegségek közül ki kell emelni a heveny fehérvérűség egy ritkább változatát (az akut promyelocytás leukémiát), amely igen gyakran okoz DIC-et.
Az akut DIC-re jellemző a vérzékenység (a szúrások helyén, illetve diffúzan mindenhol vérzik a beteg), illetve a szervi működés zavara. Utóbbi jelenthet veseelégtelenséget, máj- és légzési elégtelenséget, illetve az agyi működés zavarát. A betegek egy része sokkos állapotban van (elsősorban az alapbetegség miatt). Ritkábban, de előfordul az is, hogy tromboemboliás jelenségek uralják a kórképet. Ilyen lehet a vénás vagy akár artériás trombózis, illetve a tüdőembólia. Ezzel szemben a krónikus, tehát lassan kialakuló DIC elsősorban trombotikus szövődményekhez vezet.
A DIC csak akkor fékezhető meg, ha az alapbetegséget sikerül gyógyítani. Ezért van, hogy a kezelés legfőbb eleme az alapbetegség gyógyítása, ami az egyes alapbetegségektől függően gyökeresen különbözik. Átmenetileg lehet pótolni a felhasználódott alvadási faktorokat plazmával és trombocita transzfúzióval, de tartós siker csak akkor remélhető, ha az alapbetegség gyógyítható.
Részletes cikkünk a DIC-ről a Betegségek A-Z rovatban olvasható!
