A hosszabb űrbeli tartózkodás sokféleképpen és jelentős mértékben terheli meg az emberi szervezetet. Ezek közül az egyik legérdekesebb a tömegvonzás szokásos következményeinek hiánya, amit súlytalanságnak mondunk. A tudományosan mikrogravitációnak nevezett jelenség oka persze nem az, hogy a bolygónk közelségében maradó űrhajósokra ne hatna a Föld tömegvonzása.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, mi változik meg az űrben az emberi szervezet működésében, akkor röviden azt kell válaszolnunk, hogy szinte minden. Mindenekelőtt a folyadékháztartás borul fel, ugyanis a gravitációs hatásra az alsóbb testtájakon koncentrálódó testfolyadékok szépen elindulnak a fej felé. Ezt érzékeli az agy, és fokozott kiválasztással reagál, ami kalciumvesztéshez, és már önmagában is a csontok elgyengüléséhez vezet. oszteoporózishoz hasonló csontritkulásos tüneteket okoz. Az már csak járulékos tünet, hogy a csontokból kioldódó kalcium hiperkalcémiát okoz, az abnormálisan magas kalciumszint pedig vesekőképződéshez vezethet.
De nem tesz jót az űrben tartózkodás a szív- és keringési rendszernek sem. A szívizmok teljesítménye például csökken, mivel a mikrogravitációs körülmények között kisebb erőfeszítéssel is tudják a vért keringetni. Ugyanakkor a bal szívkamra mérete megnő a kipumpált vér mennyiségével együtt, mivel így reagál a szív a megnövekedett folyadékmennyiségre. Noha a szív működése a visszatérés után általában normalizálódik, az űrhajósok egy ideig még hajlamosak elájulni, mivel a fekvésből vagy ülésből felkelve gyakran lezuhan a vérnyomásuk. Jellemző, hogy a vörösvértestek mennyisége is csökken, csupán azt nem sikerült még kideríteni, hogy ez kapcsolatban van-e a lép esetleges, eddig nem bizonyított mikrogravitációs alulműködésével. Mivel kevesebb az izomrostok feladata, így az izmok is sorvadnak a súlytalanságban, és ezt csak némiképp ellensúlyozza az edzés, ami az űrhajósok beszámolója szerint valóságos kínszenvedés. Az izmok alulműködésének és a folyadékháztartás felborulásának következménye az is, hogy az asztronauták arca felpuffad, tekintetük kifejezéstelenné válik („holdvilágképűek” lesznek), érzelmeknek nyomát sem látni, beszédük pedig határozottan orrhangúvá válik.
Az űrben az orvosi kezelés és beavatkozás is megváltozik: gondoljunk csak bele, mennyivel nehezebb ott operálni, ahol a szervek gyakorlatilag lebegnek, a vér nem gyűlik össze a gravitáció hatására, és vérátömlesztés esetén még pumpálni is kell! Emellett bizonyos gyógyszerek nem úgy szívódnak fel, mint a Földön, mivel a sejtmembránok megvastagszanak, így például az antibiotikumok hatékonysága is kisebb. A szervezet saját védekező rendszere is alulteljesít, például alábbhagy a T-limfociták termelése, aminek idővel súlyos következményei lehetnek, ez ugyanis csökkenti a szervezet daganatkezdemények elleni immunválaszának hatékonyságát.
Forrás: magyarnarancs.hu
