Hajnalban még minden rendben volt. A szokásos álmos ébredést, a szokásos kávé kísérte.
Zuhanyzás jó hosszan, a lehető legforróbb vízben, hogy végre magához térjen. Végül a tükör következett. Megszokott mozdulattal nyúlt a hajkeféért, ez nem lehet igaz, sziszegte, amikor sima hajába látszólag minden ok nélkül belegabalyodtak a kefe tüskéi. Megrántotta. Folytatta volna, de a kefére nézett és elkomorodott. Rosszul, nagyon rosszul kezdődött a nap.
Mindannyiunk életében előfordulnak rosszul induló napok. Amikor semmi sem működik, álmosan rángatjuk át magunkat a reggelen. Késésben vagyunk, kapkodunk, fehér blúzunkra csöppen a kávé, átöltözés, sminkigazítás, no és persze a frizuránk... És talán ez az a pillanat, amikor elakadhatunk a készülődésben. Látszólagos rutinpályánkat ugyanis, egy figyelmen kívül nem hagyható jelenség szakítja meg: hajkefénkben a szokásosnál jóval több haj marad. Igaz, feltűnt már, hogy hetek óta a szokásosnál több hajszálat kell az értekezlet alatt leszedegetnünk blúzunkról, most viszont itt ez a rengeteg haj, s a felismerés: hullik a hajam!
Kétségbeesett kutatás következik a látható nyomok után, végül megnyugszunk, nincs túl nagy baj, bár hullik, persze hullik a hajunk, talán az utóbbi hónapok túlhajtott, stresszes időszaka, a rendszertelen evés, a kimerültség lehet az oka. Két-három nap múlva azonban aggódni kezdünk, még egy hétig tart, mire elindulunk az orvoshoz.
Nem kell a kopaszságra gondolni!
A nők jelentős százaléka életében legalább egyszer kénytelen szembesülni az igencsak kellemetlen hajhullás jelenségével. De nemcsak erről van szó. A hajhullás hátterében a stressz, a zaklatott életritmus mellett, sokszor szervi megbetegedések, gócok, hormonális okok, bizonyos környezeti ártalmak, gyógyszerek mellékhatásai vagy táplálkozási szokások állhatnak. Éppen ezért érdemes komolyan venni a problémát, s viszonylag korai stádiumban elkezdeni a kezelést. Természetes jelenség, hogy az első tünetekkor megijedünk, s hogy pánik hangulatban rögtön a kopaszságra gondolunk. Egy nő életében különösen fontos helyet foglal el a haj, amely az esztétikai értékei mellett érzelmi biztonságot is jelent számára. A férfiakkal sincs ez másképp, de az ember - kiváltképp, ha nő - hajlamos belenyugodni párja férfias kopaszodásába. (Ha egy kopaszodással küzdő férfit kérdeznénk meg erről, valószínűleg árnyaltabb képet kapnánk a témáról.) Ha a hajhullás mellett még a körmök töredezését is felfedezzük, itt az ideje, hogy felkeressük a háziorvost, még inkább a bőrgyógyász szakorvost.
Napi hatvan-száz hajszál még nem a világ!
De vajon milyen mértékű hajhullást tekinthetünk normálisnak? A szőrtüszők a legaktívabb "szerkezetei" testünknek, egész életünkön át folyamatosan termelik a szőrszálakat, felfokozott anyagcserét folytatva. Egy átlagos hajszál hozzávetőleg hét évet él. A hajszálak növekedésének élettani ciklusa növekedési, átmeneti és nyugalmi szakaszra osztható. A növekedési fázis négy-öt évig tart, az átmeneti (2-4 hetes) időszak után a hajszál még 3-4 hónapig marad a fejbőrön, majd kihullik, hogy helyet adjon az új hajszálnak. A hajhagymák életciklusából adódik, hogy naponta érnek véget hajéletek - tehát a hajhullás bizonyos mértékig természetes élettani jelenségnek tekinthető. Azonban, ha naponta több mint 60-100 szál marad a ruhán vagy a kefében, tehát fokozott hajhullás észlelhető, komolyabban kell foglakoznunk a kérdéssel.
A hajhullás típusai
A természetes öregedési folyamat a férfiaknál többnyire harmincas, negyvenes éveikben következik be, kopaszodással is járhat, anélkül, hogy bármifajta betegség húzódna a háttérben. A nők esetében kevésbé jellemző a korral összefüggésben lévő hajhullás. Náluk hormonváltozás is eredményezheti a hajszálak elvékonyodását, például a változókorban, szülés után vagy a fogamzásgátló tabletta abbahagyását követő időszakban.
Megkülönböztetünk diffúz és foltos, illetve reverzibilis (visszafordítható) és irreverzibilis (nem visszafordítható) hajhullást.
Diffúz hajhulláson, ritkuláson azt értjük, amikor a hajszálak egyenletesen, a fejbőr minden területéről hullanak. Foltos hajhulláskor körülírható kopasz foltok alakulnak ki a fejbőrön.
Visszafordítható a hajhullás, ha olyan ártalom következtében alakul ki, melynek megszüntetése után a szőrtüszők visszanyerik normális működőképességüket. (Vashiány, súlyos lázas betegségek, gócok, krónikus gyulladásos folyamatok a szervezetben, hormonális diszfunkció, gyógyszermérgezés, fertőző betegségek).
Visszafordíthatatlan hajhiány akkor alakul ki, ha a szőrtüszők valamilyen ártalom következtében elpusztulnak (mélyre terjedő gennyes szőrtüszőgyulladás, gombás fertőzés, heggel gyógyuló bőrbetegségek) vagy elsorvadnak, mint pl. a férfias típusú hajhullás esetén, ahol az ún. androgén hormonok tehetők felelőssé a folyamatért.
Átmeneti hajhullás terhesség és szoptatás idején
Külön típusként érdemes megemlíteni az úgynevezett átmeneti hajhullást, amelynek legismertebb formája a szülés után, a szoptatás idején alakul ki. Sok kismama és szoptatós anyuka küzd ezzel a problémával. Jó hír számukra, hogy a szoptatás befejezését követően a hajszálak néhány hónap alatt fokozatosan visszanőnek. Természetesen addig is van megoldás, például a gyógynövény alapú lokális szerekkel (spray, sampon). A terhesség, szoptatás idején jelentkező hajvesztésnek elsősorban hormonális oka van: előfordul, hogy a megnövekedett progeszteronszint miatt sok hajszál nyugvó szakaszba kerül. A szülést követő 8. héten nagy mennyiségű haj hullhat ki egyszerre, akár napi 500 szál is. De hajhullás bekövetkezhet azért is, mert a terhesség alatt az anya szervezete a születendő utód táplálásával kimerül, hiány alakulhat ki fontos nyomelemekből, pl. cink és vas, vitaminokból - így ezek pótlásával a probléma orvosolható.
