A gyógynövények emberi szervezetre kifejtett hatásáról az idők során nagyon eltérő elképzelések voltak. Ezekre a véleményekre nagy hatással volt a gyógyítás adott színvonala. A XIX. század közepéig a gyógynövények szinte kizárólagos egyeduralma jellemző. Ezt követően jelentőségük visszaszorult, és a szintetikus kémia fejlődésével elkezdődött a mesterségesen előállított vegyületeket, hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek előtérbe kerülése. Évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, a szintetikus vegyületekkel szemben túlzott volt a várakozás. Az emberi képzeletben megszülető és lombikokban realizált vegyületek - bár sok esetben látványos hatásokat eredményeztek -, alkalmazásuk számos veszélye miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A 70-es évek kezdetén világszerte újra felértékelődött a gyógynövények gyógyászati jelentősége. Részben a szintetikumok felhasználása során jelentkező veszélyek felismerése, másrészt az orvostudomány továbbra is megoldatlan problémái új eljárások keresését sürgették. S mint annyiszor, az új keresése elvezetett a hatalmas tapasztalatai háttérrel rendelkező múlthoz, és annak újra értékelését követelte. Így vette kezdetét a gyógynövények második reneszánsza, aminek további lendületet adott, hogy éppen erre az időre tehető a világjelenségnek tekinthető szemléletváltozás, az ember-természet viszony átértékelődése. Az élet minden területén általánossá vált a természetes anyagok előtérbe helyezése, a természetes életmód, az egészséges táplálkozás, valamint a természet védelme.
Milyen lehetőségek és korlátok érvényesek a gyógynövények alkalmazására a 2000. év küszöbén?
Minden növényre általános érvényű megállapítás természetesen nem tehető. Az erős hatású anyagokat tartalmazó növények toxicitásuk miatt megmaradtak az ipari gyógyszergyártás területén.
A közepesen erős, vagy gyenge hatású növények azonban olyan készítmények hatóanyagaivá váltak, amelyek minden tekintetben egyre jobban megfelelnek a korszerű gyógyszergyártás - és forgalmazás szigorodó feltételeinek, amelyek szakemberek kezében, és megfelelő szintű tájékoztatás mellett helyet követelnek maguknak a modern gyógyszeres terápián belül.
Hatásmódjuk rendkívül változatos, ami a vegyületek sokfélesége miatt teljesen természetes. Mégis vannak a különböző életfolyamatokra ható növények esetén megtalálható közös vonások a hatásmechanizmusukban, a hatás kialakulásában, lefutásának jellegzetességeiben.
Az elkövetkezendő hónapokban ezeknek a jellegzetességeknek az elemzésével, megismerésével fogunk foglalkozni szervrendszerek, illetve betegségcsoportok szerinti felosztásban.
