A bioritmus annak megnyilvánulása, hogy miként hat ránk a kozmosz, amelynek részei vagyunk. Megmutatja, hol a helyünk az élet örök ciklusában, amelyben minden egy ritmusban lélegzik. A bolygók útja pályájukon, az évszakok, a nappalok és éjszakák váltakozása, az ár-apály, a peteérés folyamata, a szívritmus, a lélegzetvétel, a pislogás, sőt, sokak szerint a halál és újraszületés is mind annak a jele, hogy létezik egy egyetemes ritmus, egy ciklus, amely körül minden elrendeződik. Nyilván, aki ismeri saját ritmusát az egészen belül, kihasználhatja az ebben rejlő előnyöket, erőket, és felkészülhet a nehezebb időszakokra.
Az hogy valaki életteli, energikus, felszabadult és kreatív, nem azt mutatja, hogy az ő bioritmusa jobb a depressziós, stresszes, szürke életet élőkénél. Olyasmi, hogy rossz bioritmus ugyanis nem létezik. Mindenkire ott vár a közeljövőben egy fizikai mélyponttal kombinált érzelmileg kritikus nap, hanyatló szellemi görbével. A különbség az emberek között a hozzáállás. Vannak olyanok, akik felismerik, hogy a bioritmus is inkább lehetőségeket mutat meg, hogy mit tegyen vagy ne tegyen az ember. Nem mutat konkrét utat, csak tippeket súg például a www.bioritmusom.hu weblapon. Mindenkinek joga van eldönteni, hogyan áll hozzá egy érzelmileg kritikus naphoz, amikor gyakorlatilag bármilyen érzelmi kitöréssel számolhat az indokolatlan ingerültségtől a váratlan boldogsághullámig. A bioritmus helyzetei tehát meghatározottak, de az, hogy az egyén mit kezd velük, nem.
Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a vitalitás éppen annyira belső döntés, tudati hozzáállás kérdése is, mint amennyire a bioritmusunk meghatározza, leginkább a fizikai görbe változásain keresztül. Mert ha történetesen éppen fizikai mélypontunk közelében járunk, és még megmozdulni sincs nagyon kedvünk, egy laza jóga csodákat tehet velünk energetikailag. Érzelmi mélypontunk sem arról szól, hogy állapotunkat az életöröm, a vidám optimizmus jellemezné. Mégis, a harag, a düh, az ingerültség, a depresszió átfordítható egyfajta csendes nyugalomba, ha valaki veszi a fáradtságot, és hajnalban egy fél órás vizualizációs meditációval helyre teszi kavargó érzelmeit. A harmadik, a szellemi bioritmus görbe pedig a kreativitáson keresztül kötődik a vitalitáshoz.
Összességében megállapítható tehát, hogy a vitalitás csak részben függ a bioritmustól. Nyilván egy fizikai-érzelmi-szellemi "csúcs-találkozó" bearanyozza bárkinek a napját, és feltölti élettel, energiával, kreativitással, boldogsággal, amely ha túlcsordul, mások számára is ajándék lehet. Az pedig, hogy ki hogyan éli meg a kritikus napokat vagy a mélypontokat, alapvetően az egyén hozzáállásának a kérdése. Olyan ez, mint a zongora billentyűi: ugyanazok a hangok szólnak, de magasabb oktávokon. Aki nyitottabb, kiegyensúlyozottabb személyiség, az kevésbé drasztikusan éli meg a fent és lentek váltakozását, és nem szorul rá arra, hogy másoktól szürcsölje el az energiát, a figyelmet, a szeretetet. Ez az igazi vitalitás!
Többet szeretne tudni a bioritmusról?
Kattintson a www.bioritmusom.hu -ra!
