Betegszabadság vagy táppénz?
Először is fontos megemlíteni, hogy mindenki, akinek munkaviszonya a Munka Törvénykönyve hatálya alá esik, valamint a kormánytisztviselői, állami szolgálati, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban állók rendes szabadságukon felül jogosultak évenként legfeljebb 15 munkanapnyi betegszabadságra is. Amennyiben tehát egy munkavállaló betegség, például influenza miatt keresőképtelenné válik, amit kezelőorvosa is igazol, távolléti díja 70 százalékát kapja munkáltatójától a betegszabadság idejére.
Mint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság honlapja írja, bizonyos esetekben, például üzemi baleset és foglalkoztatási betegség vagy éppen veszélyeztetett terhesség esetén az érintett nem mehet betegszabadságra, ehelyett már rögtön a keresőképtelenség első napjától táppénzre jogosult. Ugyancsak táppénz jár, amennyiben a betegszabadság maximális ideje lejárt, de a munkavállaló továbbra is - orvos által igazoltan - képtelen munkába állni. A jogosultság időtartamát több tényező is befolyásolja, de általánosságban elmondható, hogy legfeljebb egy éven át folyósít az állami egészségbiztosítási pénztár. Táppénz minden naptári napra jár, így a szabadnapokra, a heti pihenőnapokra és a munkaszüneti napokra is.
Mennyi a táppénz összege?
Csak az jogosult táppénzre, aki fennálló biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, valamint pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Ez utóbbi a bruttó jövedelem 3 százaléka, a táppénz alapját pedig éppen e jövedelem adja: a biztosításban töltött időtől függően a kapható összeg a napi átlagkereset 50 vagy 60 százaléka. E tekintetben a vízválasztó a 730 nap folyamatos biztosításban töltött idő, amely felett már 60 százalék az arány. Ha viszont ez az idő a 180 napot sem éri el, akkor a minimálbért veszik alapul a végösszeg kiszámításakor. Fontos kitétel, hogy a táppénz napi összegének is van maximuma: a minimálbér kétszeresének harmincad része, azaz 2017-ben kereken 8500 forint.
A kérelmet a táppénz iránt a munkáltatóhoz lehet benyújtani, illetve a vállalkozók, a mezőgazdasági őstermelők és az önfoglalkoztatók a járási hivatalokhoz fordulhatnak. Amennyiben a benyújtott adatok alapján az igény teljes mértékben teljesíthető, úgy az elbírálási idő 8, egyéb esetekben 21 nap.
