Rejtélyes fájdalom: így leplezi le az orvos

Ha a fájdalmakat kategorizáljuk, három típust különíthetünk el: az úgynevezett nociceptív és pszichogén fájdalmak mellett a harmadik nagy csoportot a neuropátiás (idegi) fájdalmak alkotják, melyek hátterében a gerincvelő, az agy és az idegek károsodása áll. Ezek a fájdalmak általában krónikusak, melyekkel nehéz együtt élni. Kialakulásuk gyakori cukorbetegség, agyvérzés, a gerincvelő sérülése vagy övsömör , kemoterápiás kezelés esetén, és az ún. fantomfájdalom is ide sorolható.

Lehet, hogy neuropátiás fájdalmai vannak? Válaszoljon kérdéseinkre, és kiderül! Neuropátiás fájdalom tesztünket ide kattintva érheti el! A fájdalom teljesen átírhatja életünket, és a kísérő tünetek (fokozott ingerlékenység, alvászavar, étvágytalanság, szorongás, depresszió) mindent meg tudnak változtatni. Érdemes mihamarabb orvoshoz fordulni, ahelyett, hogy az otthoni kísérleteznénk a fájdalomcsillapítással. Ha tehetjük, beszéljünk panaszainkról háziorvosunknak, illetve használjuk ki az ingyenes egészségügyi szűrőnapokon a szűrési lehetőséget!

Hogyan szűrnek?

A szakember rá fog kérdezni minden korábbi betegségünkre, a szedett gyógyszerekre, terápiákra, illetve valószínűleg elvégez egy rövid tesztet (pl. DN4 kérdőív), melyből kideríthető, hogy neuropátiás fájdalom okozza-e a panaszainkat. A DN4 kérdőív arra alkalmas, hogy az orvos elkülönítése a "közönséges" (nociceptív) fájdalomtól a panaszokat, hiszen a nociceptív és a neuropátiás fájdalom kezelése eltérő, így például a hagyományos fájdalomcsillapítók hatástalanok az idegi eredetű fájdalmakban.

A szakember a teszt mellett igyekszik mindent megtudni a fájdalom jellegéről (nyilalló, villanyozó vagy folyamatosan égő stb.), erősségéről is, illetve lokalizációjáról. Érdemes felkészülni arra a kérdésre is, hogy mi váltja ki a fájdalmat: például hogy spontán lép-e fel, vagy valamilyen kiváltó inger hatására.

A neurológiai vizsgálat segítségével tisztázzák a fájdalom helyét, a motoros, a szenzoros és a vegetatív tüneteket, ennek legfontosabb része az érzésvizsgálat. A tapintást vattával, a fájdalmat tompa hegyű eszközzel (fogpiszkálóval), a hőérzést változtatható hőmérsékletű tárgyakkal, a vibrációs érzést hangvillával lehet vizsgálni.

Másodlagos szerepet kapnak az ennél komplexebb vizsgálatok, így a kvantitatív érzésvizsgálat (QST), az elektromiográfia, a lézerrel történő ingerlés hatására kialakuló kiváltott válasz (LEP) technika. Az idegrostok vizsgálatára egyre gyakrabban használják a "punch" bőrbiopsziát, mely során egy speciális bőrlyukasztó segítségével 3 milliméteres bőrdarabkát távolítanak el, és mikroszkóp segítségével ellenőrzik a vékony idegrostok sűrűségét.Jó tudni, hogy ezek a vizsgálatok otthon is bármikor használhatók: a kézfejünket simítsuk végig valamilyen nagyon puha eszközzel (vatta, ecset, puha toll), és igyekezzünk megjegyezni, hogy ez milyen érzetet kelt. Jöhet a lábfej is: mindkét lábfejünket, talpunkat simítjuk át, és ezeknél ugyancsak figyeljük meg, hogy mit érzünk. Ha nem érezzük, hogy valami megérintette lábfejünket, akkor ne halogassuk felkeresni orvosunkat! Egy fogpiszkáló segítségével a fájdalominger érzékelését is tesztelhetjük, és azt figyeljük meg, hogy a szúrás hatására érzékeljük-e a fájdalmat.

Ha a fizikális szűrővizsgálat is megerősíti a teszt eredményeit, akkor a szakemberek a megfelelő szakorvoshoz, vagyis neurológushoz vagy fájdalomcsillapítási szakrendelésre irányítanak bennünket.