A brit kutatók által végzett felmérésből világosan látszik: az emberek környezete meghatározza elégedettségi görbéjüket. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az elégedettségi görbe U-alakú, a mélypont az élet középső szakaszára tehető, Afrikában végig alacsony, Kelet-Európában, a korábbi Szovjetunióban, valamint Latin-Amerikában az életkorral együtt csökken.
A nyugati országokban az élettel való elégedettség 45 és 54 év között van a mélyponton. Angus Deaton, a Princeton University kísérletben résztvevő kutatója szerint mindez azzal magyarázható, hogy bár ebben az időszakban a legjobb dolgozni, ekkor lehet a legtöbbet keresni, de ez a jelenlegi jóérzés rovására megy azért, hogy az élet következő fázisában több pénzünk legyen és jobban érezzük magunkat. Ez magyarázhatja egyúttal azt is, hogy az idősebbek miért boldogabbak , még akkor is ha törékenyebbek: bár a rosszabb egészség rosszabb elégedettségi szinttel jár az idősebbek között, a magasabb elégedettség viszont felülírja a fizikai egészségromlás kellemetlenségeit.
Az olyan országokban, mint például a volt Szovjetunió, az elégedettségi szint az életkor függvényében folyamatosan romlik és általában véve alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. A kutatók szerint mindez szintén gazdasági okokkal magyarázható: az idősek ezen országokban egy olyan rendszert veszítettek el, amely tökéletlenségeivel együtt is értelmet adott életüknek és egyes esetekben nyugdíjat és egészségügyi gondozást is jelentett.
Afrika szubszaharai régiójában az elégedettségi szint az élet teljes hosszában alacsony, amelyet rengeteg stressz és aggódás tesz még nehezebbé.
Prof. Steptoe véleménye szerint míg a pénz nem jelent boldogságot, a gazdasági fejlődés és a jólét/elégedettség egy darabig kéz a kézben haladnak.
