Számos női sportoló bírálta Sydney Sweeney sportreklámját, mondván, a film erősen szexualizálja a sportolók testét. A Novig sportfogadási cég reklámjában az amerikai színésznő alig vagy egyáltalán nem visel ruhát, miközben sporteszközökkel pózol, és különféle sportágak mozdulatait imitálja.
Sydney Sweeney meztelen reklámja: kiakadt a pszichológus
A kampányt bíráló sportolók között van Ariarne Titmus ausztrál olimpiai bajnok úszó is, aki megkérdőjelezi, miért használják még mindig a nők szexualizálását a sport népszerűsítésére. „Hogyan élhetünk olyan világban, ahol még mindig bevett gyakorlat a női test pénzzé tétele és a női sport szexualizálása? Hogy így gúnyt űzzenek belőle? Azt hittem, már túlléptünk ezen a baromságon. Mit tanít ez a mai fiatal férfiaknak és nőknek?” – fogalmazott a sportoló.
Más sportolók pedig úgy reagáltak a reklámra, hogy edzés vagy verseny közben készült képeket tettek közzé magukról, hangsúlyozva azt az erőt, ügyességet és kemény munkát, amely a sportolói léttel jár. „A vita azonban túlmutat egyetlen reklámon, és egy sokkal nagyon kérdéskört nyit meg azzal kapcsolatban, mekkora figyelmet fordítunk a nők külsejére – ahelyett, hogy arra figyelnénk, kik ők, és mire képesek” – írta a The Conversation oldalán megjelent cikkében Vivienne Lewis klinikai szakpszichológus, aki a testképre és az evészavarokra specializálódott.
A szakértő kiemelte, hogy a testkép nem csupán arról szól, hogy tetszik-e nekünk a saját külsőnk, vagy sem. Magában foglalja a testünkkel kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket és hozzáállásunkat, valamint azt is, mekkora jelentőséget tulajdonítunk a külsőnek önmagunk megítélésekor. Úgy véli, a sport remek lehetőséget kínálhat arra, hogy a nők átalakítsák magukban a "Hogyan néz ki a testem?" kérdést azzá, hogy "Mire képes a testem?". Mindamellett azonban, hogy a női sportolóknak komoly teljesítményt kell nyújtaniuk, folyamatosan megjegyzéseket kapnak a testükkel kapcsolatban. Ez pedig ellentmondást és feszültséget szül: legyenek erősek, de ne túl izmosak; legyenek sportosak, de mégis nőiesek; nyújtsanak kiemelkedő teljesítményt, de közben nézzenek ki jól.
Ezek a lehetetlen elvárások azonban nem csupán a versenyszinten sportolókat érintik, hanem gyakorlatilag bárki gondolkodásmódját formálhatják, aki bármilyen mozgásformát végez. Így a korábban hangulatjavító, sikerélményt adó és közösséget építő heti testmozgásból is könnyen lehet egy belső kényszer, amelytől a "mozogni szeretnék" átalakul "mozognom kell"-re.
Ha a mozgás elsődleges célja a test kinézetének kontrollálása, akkor már egy kihagyott edzés is óriási bűntudatot és szorongást okozhat” – mutatott rá Lewis.
„Többek vagyunk, mint a külsőnk!”
A serdülő lányok felé különösen fontos lenne közvetíteni ezt az üzenetet a szakértő szerint, ők ugyanis az életük egyik legérzékenyebb időszakában alakítják ki önképüket. Ha pedig azt látják, hogy a női sportolók értékét részben a külsejük határozza meg, könnyen azt hihetik, hogy a saját értékük is elsősorban a megjelenésüktől függ. Éppen ezért a szülőknek, az edzőknek és a médiának is inkább a kitartást, a fejlődést, az örömet és a csapatmunkát hangsúlyozniuk, amikor a sportolásról kommunikálnak.
A téma tehát jócskán túlmutat Sweeney-n, az élsportolókon, sőt magán a sporton is. (…) Az egyik legfontosabb kérdés, hogy miért tulajdonítunk egyáltalán ekkora jelentőséget a külsőnek. A testünk lehetővé teszi, hogy dolgozzunk, sportoljunk, átöleljük a szeretteinket, utazzunk, alkossunk, pihenjünk, regenerálódjunk és felfedezzük a világot. Mi magunk azonban valójában sokkal többek vagyunk, mint a testünk és a külsőnk. A kapcsolataink, a személyiségünk, a képességeink, az érdeklődési körünk, a tapasztalataink és az értékeink is definiálnak minket. Persze nem arról van szó, hogy akkor egyáltalán ne törődjünk a megjelenésünkkel, de ne hagyjuk, hogy a külsőségek túlzottan nagy hangsúlyt kapjanak, amikor megítéljük önmagunkat vagy a környezetünkben élőket” – emelte ki a szakpszichológus.
