A tücsökké változtatott fiú
Az Örök ifjúság vágya több mitológiai történetben fellelhető, ezek közül Titóniusz története az "örök életből kihagyott örök ifjúság" konfliktusát példázza. Titóniusz Ladomeon király fia volt. Apja Auróra istennő szeretője. Titóniusz gondolt egyet, és arra kérte apját, járja ki Auróránál, hogy adjon neki örök életet. Auróra végül teljesítette kívánságát, és Titóniusz élte örök életét. A baj csak az volt, hogy az idő múlásával az öregedés és öregség minden baja és nyomorúsága elérte, mivel az örök élethez nem kért örök ifjúságot is. Titóniusz mind nehezebben viselte öregességét, ezért ismét apjához folyamodott, hogy eszközölje ki részére az örök ifjúságot is. Auróra azonban úgy megharagudott a fiúra, hogy menten tücsökké változtatta.
Az emberi létezés négy pillére
Fiatalként élni, lehetőleg minél hosszabb életet - a múlt és ma emberének közös vágya. Descartes 1619-ben világosan fogalmazta meg az emberi létezés négy pillérét: ha már élünk, legyünk hatékonyak, kreatívak (személyesen alkotók), illetékesek és cselekvőképesek. Igaz, azt is mondta, hogy "bene vixit, qui bene latuit" azaz "az élt jól, aki jól rejtőzött", amit mai szóhasználattal úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az élt jól, aki hatékonyan védte meg magát életében.
"Életszabászat"
Hufeland 1796-ban még világosabb és ma is kitűnően használható eligazítást adott "az életet megrövidítő és meghosszabbító tényezők" leírásával. Az életet megrövidítő tényezők a következők:
- elhanyagolt fizikai nevelés, elkényeztetés,
- kicsapongás a szerelemben,
- a lelkierő túlzott megterhelése,
- betegségek, erőszakos halálnemek,
- szennyezett levegő,
- mértéktelen evés és ivás,
- életrövidítő hangulat és szenvedélyek,
- betegségek beképzelése,
- mérgek és kórokozók,
- a korosodás felgyorsulása.
Az életet meghosszabbító tényezők:
- öröklötten jó fizikum,
- jó fizikai nevelés,
- tevékeny, dolgos fiatalkor, a puhányság kerülése,
- a túlságosan fiatalkori és a házasságon kívüli testi szerelemtől való tartózkodás,
- boldog házasság,
- jó és pihentető alvás,
- mozgás,
- a szabad levegő élvezete, mérsékelt, kellemes meleg,
- vidéki és kerti élet,
- élményteli utazás,
- tisztaság és bőrápolás,
- helyes diéta és mértéktartás evésben, ivásban,
- lelki nyugalom és elégedettség,
- kellemes és mértéktartóan élvezett érzéki és érzelmi, ingerek,
- betegségek lehetőség szerinti elkerülése és tisztességes kezelése,
- gyors menekülés veszélyeztetés esetén,
- az idős kor megfelelő ellátása,
- a lelki és testi erő kultúrája,
- a fenti szabályok olyan alkalmazása, amely figyelembe veszi az eltérő alkatok, temperamentumok és életkorok sajátosságait.
Ősök halhatatlansága
Fennmaradtak olyan hiedelmek, hogy őseink halhatatlanok voltak, de hibáztak, és ezért elbuktak, halandókká váltak. A Teremtés Könyve 10 pátriárkája a mai maximális emberi élettartamnál lényegesen hosszabban élt: Hénok 365, Matuzsálem 969, Noé 950, Ábrahám 175, Izsák 180, Jákob 140, Áron 123, Mózes 120 és József 110 évet élt. (Lehetséges azonban, hogy holdéveket számoltak.) Az Úr a Teremtés Könyve szerint 120 évben szabta meg az ember életét. A Zsoltárokban már csak 70-80 év az életidő. Az óegyiptomiak szerint a főnixmadár 1000 évig élhetett. Kr. e. az 1. században Plinius arról írt, hogy az emberek valaha 800 évig éltek, de eltelvén az élettel és fényűzéssel, a tengerbe vetették magukat. Az ókori India emlékező irodalmában fantasztikusan hosszan élő emberekről kapunk hírt, és olvashatunk a sasmadárról is, mely Indiába repül, ahol megmártózva az Ifjúság Forrásában, örökké fiatal marad. Már a középkorban járunk, mikor is Kolumbusz 1498-ban, harmadik utazása során Venezuela partjainál, Trinidad szigetén megtalálta a "halhatatlanság földi paradicsomát". Ez összecseng az Édenkert-legendával, amely ugyancsak a halhatatlanság földi paradicsomáról szól.
