Magyarországon öt-hatszázezer ismert cukorbeteg él. Többségük, legalább 75%-uk testtömeg-felesleggel rendelkezik, többletsúlyuk általában évekkel, évtizedekkel megelőzte a cukorbetegség kialakulását, és annak kiváltásában döntő szerepet játszott. Számukra alapvető fontosságú (lenne) a testsúly csökkentése, lehetőség szerint normalizálása. Minél korábban kerül erre ugyanis sor, annál jelentősebben javulnak az egyén életkilátásai: kedvező esetben még maga a cukorbetegség is visszafejlődhet, de legalábbis könnyebben egyensúlyban tarthatóvá válhat. A diétát az orvos írja elő, megállapítva két legfontosabb tényezőjét, azt, hogy a beteg mennyi szénhidrátot és energiát fogyaszthat.
A szénhidrátfogyasztásról
A cukorbeteg-diéta alapszabálya, hogy a cukortól és minden cukorral vagy mézzel készült ételtől tartózkodni kell. A cukor helyettesítésére különböző édesítőszerek használatosak. Nem tartalmaz energiát illetve szénhidrátot a több mint száz éve ismert szacharin mellett a különböző márkaneveken kapható ciklamát, aszpartam és aceszulfám-K, amelyeknek előnye, hogy ízüket főzés-sütés során is megtartják. Ha nemcsak a cukor ízét, hanem a térfogatát is pótolni kell, akkor szorbitot vagy fruktózt használnak. Ezek ugyan lassabban emelik a vércukorszintet, mint a szőlő- vagy répacukor, de tartalmaznak energiát, és szénhidrátnak tekinthetők, tehát a napi engedélyezett szénhidrát- és energiamennyiségbe bele kell számítani.
Kerülni kell a vércukrot gyorsan emelő, vagyis magas glikémiás indexű élelmiszer, étel, ital fogyasztását. Ilyenek például a malátacukor, a burgonyapüré-por, a főtt burgonya, a méz, a gabonapelyhek (általában minden pelyhesítéssel szétroncsolt sejtfalú magas szénhidráttartalmú növényi termék), valamint minden cukros üdítőital. Ezek fogyasztása a cukorbetegek számára feltétlenül kerülendő. Ami javasolható, az a vércukrot kevésbé emelő, viszonylag alacsony energiasűrűségű, alacsony glikémiás indexű növényi eredetű élelmiszerek széles skálája, így a fekete kenyér, lencse, bab, borsó, szójabab, korpás müzli, színes főzelékek, salátafélék, káposztafélék, cékla, retek, hagyma, zöldhagyma, paprika, paradicsom. Ezen túlmenően a gyümölcsök fogyasztása - beleértve a citrusfélék mellett a hazai gyümölcsök túlnyomó többségét - is messzemenően javasolható. Ideálisan beleillik a fogyókúrába gyümölcsnap tartása, amikor is semmi mást nem fogyaszt a cukorbeteg, mint másfél-két kg almát, körtét vagy narancsot. Természetesen a magasabb cukortartalmú banánból, szőlőből csupán minimális mennyiséget, a cseresznyéből, meggyből, sárgabarackból többet, a görögdinnyéből, málnából, eperből még többet fogyaszthat a diabéteszes.
Az étrend energiatartalma
Önmagában csupán a szénhidráttartalomra koncentrálás félrevezető, mert ha az energiatartalmat nem határozzuk meg, egyrészt nem biztosíthatjuk az optimális tápanyag-összetételt, másrészt a cukorbeteg önkéntelenül is átlépi az energiahatárt, hiszen úgy véli, ami nem szénhidrát, abból bármennyit ehet (például "húst hússal"). Ezzel a szemlélettel sajnos még ma is gyakran lehet találkozni.
A súlyfelesleggel rendelkező diabéteszesek számára a lefogyás a legfontosabb elérendő cél, tehát nekik nemcsak a cukor (szénhidrát)fogyasztás mértékére, hanem a napi energia-bevitelre is kell ügyelniük. A súlyfelesleggel élő diabéteszes nők számára fogyókúrájuk idejére a 4200 kilojoule-t, azaz 1000 kilokalóriát tartalmazó étrend, a fogyókúrára javasolt cukorbeteg férfiak részére az 5900 kilojoule-t, azaz 1400 kilokalóriát tartalmazó menü javasolható. Ezen diétáknak lényegében semmiben nem kell különbözniük a nem cukorbeteg fogyókúrázó számára javasolható, kiegyensúlyozott, egészségesnek mondható étrendektől.
Szakértők figyelmeztetnek arra is, hogy ha bárki a fogyókúrát befejezi, energia-bevitelét csupán 20-30%-kal növelheti a visszahízás veszélye nélkül, mert egy lefogyott kövér ember - még ha testsúlyát teljesen normalizálta is - soha nem válik valódi sovánnyá, hanem mindig "lefogyott kövér", azaz visszahízásra hajlamos marad. Ez a szabály egyaránt áll a cukorbeteg és az anyagcsere szempontjából egészséges egyénekre.
Minden cukorbetegnek ajánlható, hogy maximálisan kerülje a zsíros húsok és tejtermékek fogyasztását, helyettük részesítse előnyben a sovány húsárukat (azokat is kis mennyiségben). A vaj helyett kevés margarint, zsír helyett étolajat használjanak. Emellett a fogyókúrázó cukorbetegeknek előnyben kell részesíteni a zsiradékkímélő konyhatechnika (teflon, alufólia, grillezés, roston sütés stb.) alkalmazását.
A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy a vérben felhalmozódó glükóz számos tápanyag felszívódását gátolja, melynek következtében kifejlődő hiány más betegségek kiindulópontjává válhat. A vitaminok közül a C vitamin hiányának kifejlődése a legismertebb a cukorbetegek körében. A D-vitaminhiány - bár nem következménye a diabétesznek - rontja a cukorbetegek állapotát. Ezért esetenként vitamin-kiegészítésre is szükség lehet: a cukorbetegség kezelése során használt vitaminok a niacin, biotin, C- vitamin, E-vitamin, F-vitamin, Q10.
Az egészséges embereknek is hasznos, de a cukorbetegeknek különösen fontos, hogy a napi táplálékmennyiséget öt-hat étkezésre elosztva vegyék magukhoz. A reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, lefekvés előtti vagy késői vacsora alkotta táplálkozási ritmus az inzulin adásának függvénye, amit a kezelőorvossal kell egyénileg megbeszélni.
Mindezek betartásával a cukorbetegek többsége pusztán étrendi eszközökkel többet érhet el, mint megelőzően akár többféle gyógyszerkészítmény alkalmazása révén.
