Az eleinte még elviselhető viszketéssel és fájdalommal sokáig én sem foglalkoztam – gondoltam, majd elmúlik magától.
De ahogy a panaszaim egyre erősödtek, én is egyre kínosabb helyzetekbe kerültem.
Nem bírtam nyugton ülni a munkahelyi megbeszéléseken, de autóvezetés közben, étteremben, moziban is állandóan fészkelődtem... Már WC-re is alig mertem menni. Dühítő volt és napról napra rosszabb.
Eljött a nap, amikor nem tűrhettem tovább. Elhatároztam, hogy elmegyek az orvoshoz és majd én megmutatom ... a fájdalomnak. Mert az a kínosabb. Szerencsére olyan állapotban kértem segítséget, amikor még nem volt szükségem sebészi kezelésre – ha tovább várok, járhattam volna rosszabbul. A végbél körüli vénás fonatok csomói még nem nőttek túl nagyra és nem záródtak ki a végbélnyíláson kívülre. (Lehet erről beszélni, most kell is!) A viszketést, a fájdalmat kellett enyhíteni, a kisebesedés gyógyulását elősegíteni, a gyulladást pedig csökkenteni. Az orvos a recept nélkül kapható Reparon® kenőcsöt és végbélkúpot javasolta, Felhívta rá a figyelmemet, hogy nem meglepő nálam az aranyér kialakulása. Sokat ülök, ez önmagában kockázatot jelent. Tény, hogy nem mozgok rendszeresen, és van rajtam súlyfölösleg is. A zöldség, gyümölcs is lehetne inkább húsból, akkor biztos többet ennék belőle. Igen, a táplálkozási szokásaimon is jó lenne változtatni... Ráadásul az aranyérre való hajlam, mint megtudtam, örökletes, sőt, 50 éves kor felett szinte minden második ember életét megnehezíti.
Legközelebb már kiváltottam és elkezdtem használni a Reparon® kenőcsöt és a végbélkúpot. A fájdalom és a viszketés gyorsan enyhült és néhány nap után megszűnt. Azóta az életmódomon is igyekszem változtatni, bár nem megy könnyen. Rendszeresen és több rostos ételt eszem. Elkezdtem futni, néha a családot is sikerül rávennem, de ügyelek arra is, hogy ne erőltessem meg magam, mert fizikai megterheléstől is kialakulhat, kiújulhat az aranyér: ha nehezet kell emelnem, segítséget hívok.
Sokat nyertem vele, hogy leküzdöttem a szégyenérzetemet: tudom, hogy nem kell fakír módjára tűrnöm és fájdalommal élnem.
