Az időskori olvasási nehézségek hátterében az éleslátás helyén olyan kóros folyamatok zajlanak le, amelyek következtében az olvasóképesség fokozatosan elvész, a kieső idegsejtek helyén kisebb-nagyobb fekete folt "takarja" a tárgyakat, s csak a környező, megmaradó sejtek révén képes az egyén látni. Az ideghártyában a látást biztosító ún. csap- és pálcika-sejtek regenerációra nem képesek, ezért ha elpusztultak, funkciójuk végérvényesen kiesik. A megmaradt látás elegendő ahhoz, hogy ismerős környezetben az illető tájékozódni tudjon, de amire ránéz, azt nem képes felismerni, így nem tud apróbb betűket elolvasni, nem képes pl. a pénzt felismerni. Ez a körülmény időskorban az életvitelt megnehezíti, akadályozza.
Ennek a betegségnek - amelynek oka egyelőre ismeretlen - klinikai szempontból két formáját különböztetjük meg: az ún. "száraz" típusú degenerációra a pigmenthám-sejtek lassú, fokozatos pusztulása jellemző, ennek következménye a látó-sejtek pusztulása is. A másik, az ún. "nedves" forma ritkábban fordul elő. Jellemzője a hirtelen fellépő, kisebb-nagyobb torzlátás, esetleg többé-kevésbé átlátszatlan folt megjelenése.
Vannak olyan kóros folyamatok a szemfenéken, amelyek hajlamosíthatnak a macula-degeneráció kialakulására. Ezek a pigment hámsejtek szintjén kialakuló szemölcsök vagy pigment-egyenetlenségek. Jelenlétük a szemfenéken fenyegető jelei egy később kialakuló olvasási zavarnak.
Vannak más tényezők is, amelyek hajlamosíthatnak erre a betegségre. Ezek: a dohányzás, a magas vérnyomás betegség, a szív- és érrendszeri betegség, bizonyos táplálkozási szokások. A fentiekből következik, hogy a macula-degenerációt gyógyítani kevésbé lehet, a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Az orvostudomány az elmúlt 10 évben hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy ezt a népbetegségnek számító bajt valamilyen módon gyógykezelje.
A macula-degenerációk kezelésének két nagy iránya van: a gyógyszeres kezelés és a műtéti megoldások.
A macula-degenerációk gyógyszeres kezelésének lehetőségei annak a meggondolásnak az alapján körvonalazódnak, hogy ebben a betegségben szenvedő egyének vérében a normálisnál kevesebb A- és E-vitamin található. Bizonyos mikroelemek, mint a szelén és a cink, a normális folyamatokhoz szükséges enzimek alkotórészei is hiányozhatnak, vagy nem kellő mennyiségben vannak jelen. Az ideghártya sejtjeinek anyagcseréjéhez bizonyos molekulák jelenléte feltétlen szükséges, melyeket a szervezet maga nem tud előállítani, de táplálékban, különösen a zöldfőzelékekben jelen vannak, s eddig ezeket szintetikus úton sem sikerült előállítani. Ezért a fent megnevezett vitaminok és ún. nyomelemek gyógyszeres formában való szedése, kiegészítve lehetőleg heti két alkalommal zöldfőzelék evésével, kedvező hatású lehet a macula-degeneráció megelőzésére. Amerikai statisztikák kimutatták, hogy az ilyen kezelés alatt álló betegek közül kevesebben kapnak macula-degenerációt, mint azok, akik ezt a kezelést nem kapták. Az is nyilvánvaló, hogy a magas vérnyomás betegség és a szív- és érrendszeri betegségek kezelése fontos összetevője a megelőzésnek. A dohányzás szerepét pedig nemcsak a szembetegség kialakulásában kell hangsúlyozni, hanem káros hatása más betegségekben is nyilvánvaló.
A macula-degenerációk műtéti beavatkozással történő kezelése az elmúlt 8-10 évben nagy változáson ment keresztül. Elsőként a lézeres kezelést kell említeni, amelyre már régóta lehetőség van. Lényege az ideghártya alatt kialakuló érújdonképződéssel járó membránban az erek elpusztítása. Ez az eljárás elsősorban akkor alkalmas, amikor a membrán nem közvetlenül az éleslátás helye alatt van. Ez azonban csak az esetek 15-20 százalékában fordul így elő. Ilyenkor a lézerkezelés célja az, hogy a szükségképpen keletkező folt a lehető legkisebb legyen, mivel kezeletlen esetben előfordulhat, hogy a tájékozódást is zavaró nagyságú folt alakul ki a betegség következtében.
A 90-es évek óta a sebészi eljárások kezdenek elterjedni, így bizonyos formáit már hazánkban is végzik. Ezek lényege az ideghártya alatt lévő újdonképzett ereket tartalmazó membrán műtéti úton történő eltávolítása. A technikailag nem túl bonyolult műtéti eljárás hátránya, hogy a műtét során a pigment hámsejt réteg is sérül, hiszen a membránok 90 százaléka a pigment hámsejt réteg alatt helyezkedik el. Egyelőre nem rutin eljárásról van szó, hanem kísérleti beavatkozásról. Ezek a kísérletek lehetővé teszik az ideghártya átültetését (embrionális szövetből, esetleg mikrochipek formájában), s a talán nem is olyan távoli jövőben a látás igazi rehabilitációját - az elpusztult sejtek újakra cserélésével -, a látást is.
