Statisztikák szerint minden harmadik 50 évnél idősebb nő és minden nyolcadik 50 éven felüli férfi ki van téve a csontritkulás (oszteoporosis) veszélyének. Az ebből adódó csonttörések száma rendkívül gyorsan nő szerte a világban. Megfelelő kezelésük mellett a legfontosabb a megelőzés.
Csukló-, csigolya-, csípőtörések
Nagy gondot jelent, hogy az első csigolyatörést legtöbbször nem ismerik fel. A beteg azt gondolja, fáj a háta, a hátfájás pedig a közvélekedés szerint elkerülhetetlen következménye az öregedésnek. Klinikai vizsgálatokból tudható, hogy három új csigolyatörés közül kettő elsikkad úgy, hogy nem jut az orvos tudomására. Hozzávetőlegesen az 50 év feletti nők 20-25 százalékánál állapítható meg egy vagy több csigolyatörés. A csigolyatörések hetekig, esetenként hónapokig tartó súlyos fájdalmat okozhatnak. A beteg még a mindennapi élet legegyszerűbb teendőit (öltözködés, tisztálkodás, főzés, mosogatás) is csak nagyon nehezen tudja végezni. A sportolás szinte lehetetlenné, a társadalmi érintkezés bonyolulttá válik. Mindezek fáradtságot, elesettséget, magárahagyottságot és a függetlenség elvesztését vonják maguk után. Egy-egy bekövetkezett csigolyatörés utáni évben a többszörösére nő az újabb csigolya-összeroppanás, -törés kockázata. Megfelelő orvosi kezeléssel az új törések 50-60 százaléka megelőzhető, tehát a korai diagnózis és kezelés elengedhetetlen.
A csípőtáji (combnyak-) törések száma is rendkívül gyorsan nő. A csípőtáji törést szenvedett betegek majdnem teljes számban kórházba kerülnek, és 95 százalékuk műtéten is átesik. A törést követő évben a mortalitás a 25 százalékot is elérheti. Sok beteg a műtétet követő néhány hónapon belül a komplikációk és a kísérő betegségek következtében hal meg. A betegek akár 30 százaléka a függetlenségét elveszítve, élete végéig ápolásra szorul. Mindezekből következik, hogy az egyéneknek és a szakembereknek lehetőség szerint mindent meg kell tenniük azért, hogy az első törés ne következzen be.
A törések megelőzhetők!
Az elsődleges megelőzést fiatal korban, a csontozat kialakulásának idején kell elkezdeni. A maximális csonttömeget megfelelő táplálkozással, elegendő kalcium, fehérje és D-vitamin bevitellel, megfelelő életmóddal, rendszeres testedzéssel lehet elérni. A mértéktelen dohányzást és az alkoholfogyasztást is kerülni kell. Idősödve, felnőttkorban a másodlagos prevenció, vagyis a csontozat tömegének, erejének megtartása, az első törés elkerülése a cél. Harmadlagos megelőzésnek a további törések bekövetkeztét nevezik.
A fizikai aktivitás minden korban ajánlott, mivel a mozgás, a testedzés segíti a csontépítést és csökkenti a csontvesztést.
Nagyon fontos tudnunk mindenekelőtt azt, mennyire vagyunk veszélyeztetettek. Ismerni kell a családi kockázati tényezőket, illetve a saját életmódunkban, egészségi állapotunkban is lehetnek jelei a fokozott veszélyeztetettségnek. Az Osteoporozis Betegek Magyarországi Egyesülete egyszerű kockázatfelmérő kérdőívének kitöltése lehet az első lépés: amennyiben a kérdőív tíz kérdése valamelyikére a válasz pozitív, ajánlatos felkeresni a családorvost a további teendők megbeszélése végett.
Kérdések:
1. Szüleinek, testvéreinek volt-e botlás, elesés következtében bekövetkező csípőtáji törése?
2. Volt-e kisebb traumára bekövetkező csonttörése?
3. Szedett-e 3 hónapnál hosszabb ideig kortikoszteroidot (cortison, prednisolon, stb.)
4. Csökkent-e a testmagassága (legalább 3 centiméterrel)?
5. Fogyaszt-e rendszeresen és nagy mennyiségben (a biztonságos mértéket meghaladó) alkoholt?
6. Naponta 20 szálnál több cigarettát szív-e?
7. Gyakran van-e hasmenése - többek között coeliakia vagy Crohn-betegség következtében?
Csak nőknek:
8. 45 éves kora előtt került-e a változó korba?
9. 12 hónapnál hosszabb ideje szünetel-e a menstruációja (terhességen kívüli egyéb ok miatt)?
Csak férfiaknak:
10. Tapasztalta-e a nemi vágy csökkenését vagy hiányát, merevedési zavara van-e?
