Bőr- és nemi betegségek

Az emberi szervezet legnagyobb szerve a bőr, amely a test felszínét a külvilág felé fedi. Egy felnőtt embernél 1,6-1,8 négyzetméter, a testsúly 15 százalékát teszi ki. Sokrétű feladatot ellátó, bonyolult szerv, működése az élet sok szempontjából pótolhatatlan. Betegségei amellett, hogy kellemetlenek, de jól láthatók, feltűnőek is, nemcsak egészségi, hanem esztétikai, lelki problémát is jelentenek. A bőr és a szervezet egyéb részeinek szoros kapcsolata miatt a bőrbetegségeknek csupán egy része önálló bőrelváltozás , jelentős részük a szervezet egyéb betegségével függ össze.

Lipóma (zsírdaganat) tünetei és kezelése

Mi a lipóma?

A lipómák (zsírdaganatok) a mesenchymális, azaz embrionális kötőszöveti eredetű zsírszövetből kiinduló jóindulatú, "lágyszöveti" daganatok csoportjába tartoznak.

Tünetek

Leggyakoribb és legegyszerűbb formájuk az úgynevezett konvencionális (szokványos), a test felszínén észlelhető szubkután lipómák, amelyek a bőr alatti zsírszövetben, a bőr harmadik, legalsóbb rétegét (bőralja, szubkutisz) alkotó fehér zsírszövetben lévő zsírsejtek által képzett jóindulatú daganatok.
A szóban forgó zsírsejtek lehetnek:
  • világos festődésűek,
  • egységes alakúak (teret kitöltő sokszögűek vagy oválisok),
  • vékony citoplazmaszegéllyel és lapos, oldalra kiszorult sejtmaggal egyetlen nagy zsírcseppet tartalmazóak (pecsétgyűrű alakúak),
  • zsírszövetre jellemző sejtközi állományt (extracelluláris matrix) is megtermelő, "érett" lipoblastból differenciálódott, zsírt raktározó) sejtek jól körülírtak, rendszerint tokkal határoltak, felmetszve sárgás színűek,
  • noninvazívak, vagyis környezetükbe nem betörőek.
A lipómák további formái, azok a ritkán előforduló összetett szerkezetű, szintén jóindulatú daganatok, amelyek már nemcsak a bőr alatt (szubkután), hanem a test belsejében bárhol található zsírszövetekben is kialakulhatnak, és az érett zsírsejtek mellett egyéb szövetek képletei, illetve sejtjei is megtalálhatóak bennük, mint például:
  • angiolipómák, angiolipoleiomyomák: érképletek - simaizom sejtek;
  • adenolipómák: mirigyek;
  • fibrolipóma: fibroblasztok, myofibroblasztok, egyéb kötőszöveti sejtek;
  • myolipóma: simaizom sejtek, myofibroblasztok;
  • myelolipóma: vér sejtes elemei;
  • pleomorphic - atípusos lipómák: változatos alakú és méretű atípusos sejteket tartalmaznak, ide sorolhatóak például a hosszúkás, illetve orsóalakú sejteket tartalmazó lipómák;
  • hibernoma: barna zsírszövetből kiinduló daganat;
  • lipomatózus-hamartomák: amelyekben egy adott szövet, "érett" vagyis, megfelelően differenciálódott alapsejtjei rendezett struktúrájúkat elvesztve szaporodnak fel, és bennük a szigetszerűen megjelennek a lipóma mellett még egyéb szöveti képletek is.
A lipómák előfordulhatnak izoláltan egymagukban vagy csak kisebb számban, azonban ha testszerte nagyobb számban jelentkeznek, akkor ez utóbbi esetben lipomatózisról (multiplex lipómák) beszélünk, amelyek rendszerint örökletes (autoszomális domináns) betegségekhez társultan fordulnak elő, mint például Wilson-kór; és ezért ezek részletes ismertetése már meghaladná jelen összefoglaló kereteit.
Lipóma (zsírdaganat) tünetei és kezelése
Lipóma (zsírdaganat) tünetei és kezelése

A lipóma előfordulása

Az emberekben a lipómák a leggyakoribb jóindulatú - mesenchimális, eredetű - lágyrészdaganatok, hozzávetőlegesen egy százalékra tehető az előfordulásuk, a férfiak és nők közötti gyakoriságuk közel azonos. Bármely életkorban, de általában a 20-25 életévek között jelennek meg az első lipómák, és többnyire a 40-60. között gyakoriak. Gyermekeknél igen ritkán fordulnak elő, általában csak örökletes betegségekkel együtt.
Továbbá leggyakrabban szubkután (bőr alatti), konvencionális lipómaként a test felszínén észlelhetőek, de a test minden táján lévő zsírszövetekben is kialakulhatnak, így például igen ritka esetekben a csontok által képzett üregekben (arc- koponya üreg, gerincvelő csatorna), csontokon, ízületekben, valamint a szíven belül is.
Azonban a legújabb vizsgálatok szerint az előfordulási arányt néhány vonatkozásban át kell értékelni, így például a hasnyálmirigy egyéb okokból történő CT-vizsgálata során 100 lelet között hatban, azaz 6 százalékban volt radiológiai módszerrel észlelhető 4-12 mm átmérőjű lipóma, és ezek jelenléte nem mutatott összefüggést a vizsgált betegek alapdiagnózisaival.

A lipóma okai

A lipómákat alkotó zsírszöveti "érett" zsírsejtek mesenchimális eredetű őssejtekből származnak, de a lipómák kialakulásának és változóan lassú növekedésüknek (megindulás-leállás) az okai ma még pontosan nem ismertek.
Az azonban nyilvánvaló, hogy öröklődő vagy esetleg "szerzett" genetikai hiba okozza a lipómákat, mivel ezen jóindulatú daganatok esetében is ellenőrizetlen sejtszaporodásról van szó, amely "szerencsére" nem invazív, és nem ad távoli áttétet. Továbbá feltételezik, hogy trauma után is kialakulhatnak (nem valódi) lipómák, annak alapján, hogy a traumákat követő gyulladásos állapot esetleg kedvezhet a zsírsejtek keletkezésének.

A lipóma (zsírdaganat) tünetei

A lipómák által okozott tünetek jelentkezése elsősorban az elhelyezkedésüktől függ. A konvencionális, bőr alatti zsírszövetben kialakuló, de a test felszínén szemmel és tapintással észlelhető szubkután lipómák tünetei:
  • a kisebbek bőr alatti zsírpárnaként, míg,
  • a nagyobbak általában környezetüktől alakilag jól elkülöníthető.
    • nem fixen rögzített, hanem a laza szerkezetű bőrben kismértékben (mm-, illetve cm-ben mérhetően) elmozdítható csomók formájában,
    • sima felszínnel, szín és hőmérséklet-különbség nélkül,
    • általában puha tapintatúak vagy közepesen tömöttek (ha sok kötőszövetet tartalmaznak, akkor tapintásuk keményebb),
    • a bőr (kültakaró) két - felettük lévő - felső rétegével (epidermis és dermis) fedetten, és ezeket nem irritálva emelkednek ki a bőr síkjából,
    • nagyságuk néhány millimétertől kezdve még az ökölnél is nagyobb (óriás lipomák) lehet.
Ezek a bőr alatti elváltozások (csomók), tekintettel a kiindulási helyükre, vagyis arra, hogy a "bőr alján" lévő zsírszövetet felülről a bőr második, úgynevezett laza-kötőszöveti rétege határolja, a növekedésük során a "laza" rétegben szinte "szabadon" terjedhetnek felfelé, és az efelett lévő felhám is képes tágulni. Így ezeknél rendszerint nem jelentkeznek tünetek, mint például fájdalom (bár erőteljesebb elmozdításuk esetében enyhe fájdalom jelentkezhet), viszketés, elszíneződés, gyulladás, és a környezetükben lévő egyéb szövetek összenyomását (kompresszió) sem okozzák.
A bőrön jelentkező nagyobb méretű csomók esztétikai szempontból jelenthetnek panaszt, különösen akkor, ha a csomók nem a ruhával fedett testrészeken találhatóak, vagy nyilvános fürdőhelyek látogatása során a fürdőruha nem fedi el ezeket a bőrelváltozásokat.
A test "belsejében" kialakuló és tüneteket okozó lipómák:
Az izmok, ínak, csontok és belső szervek közelében lévő zsírszövetekben ritkábban alakulnak ki a lipómák. Azonban az ezekhez a képletekhez szorosabban kapcsolódó lipómák jóindulatú jellegük ellenére, a kialakulásuk által okozott térfoglalás miatt már kezelést igénylő kompressziós tüneteket is kiválthatnak, mint például:
  • az idegek, illetve szöveti képletek nyomása: zsibbadást, fájdalmat;
  • a zárt koponyaüregben és gerinccsatornában: komoly neurológiai tüneteket okozhatnak, amelyek azonnali beavatkozást is igényelhetnek;
  • az erek különböző mértékű összenyomása: az adott terület vérellátásának a zavarát eredményezheti;
  • légutakban: szűkületet következményes elváltozásokat, például a mögöttes terület gyulladását, légszomjat, stb. okozhatnak;
  • nyelőcsőben: szűkületet, refluxt, hányást, félrenyelést, stb.;
  • szívben: ritmuszavart;
  • mellüregben: nagyerek összenyomását;
  • belekben: szűkületet és következményes elzáródást, belek csavarodását - egymásba csúszását, esetleg vérzést;
  • az ízületekhez, ínakhoz, csontokhoz kapcsolódva, illetve bennük kialakulva: mozgáskorlátozást, fájdalmat, esetleg következményes törést.

A lipóma diagnózisa

A konvencionális szubkután lipómák diagnózisa - annak ellenére, hogy nem okoznak tüneteket - elvileg könnyű, hiszen láthatók, tapinthatók. A pontos diagnózis azért szükséges, mert ezeket a kültakarón található jóindulatú csomókat meg kell különböztetni a rosszindulatú szarkómáktól. A differenciáldiagnózisban segítséget nyújthat a csomók alapos vizsgálata. Ugyanis a sima felszín, a mobilitás, a puha és rugalmas tapintás, az években mérhető változatlan nagyság egyértelműen jóindulatú elváltozásra utal.
A konvencionális jóindulatú szubkután lipómákkal ellentétben, a liposzarkómára utaló jelek:
  • gyors növekedés;
  • nyomásra, esetleg spontán is jelentkező fájdalom;
  • a csomó felett a bőr fokozatosan egyenetlen felszínűvé válik;
  • a bőr alatti csomó (struktúra) nem mozgatható, a környező szövetekbe való terjedés (összenövés, invázió) miatt.
A liposzarkóma általában az 50. életév után jelentkezik.
Mindezek szerint az elváltozások tapintással történő vizsgálata rendkívül fontos, de nem elegendő. Minden "gyanús" bőrképlet pontos diagnózisa csak szövettani vizsgálattal állapítható meg.
További differenciáldiagnosztikai problémát jelentenek a test belsejében kialakuló jóindulatú lipómák, amelyek hasonlóan sok rosszindulatú daganathoz lassan és észrevétlenül fejlődnek, és általában a tünetek már csak akkor jelentkeznek, amikor az adott helynek megfelelően elérnek egy kritikus nagyságot, amely már kompressziós (nyomással összefüggő) tüneteket okoz.
A lipomák differenciáldiagnosztikájához rendkívül érzékeny orvosi képalkotó eszközök állnak a rendelkezésre, melyekkel egyre jobban be lehet látni az emberek testébe - több dimenziós ultrahangvizsgálat (UH), hagyományos röntgenvizsgálat, computer-tomográfia (CT), gammasugár-tomográfia (SPECT), pozitronemissziós-tomográfia (PET) és képalkotás mágneses rezonanciával (MRI), valamint a PET kombinációi CT-vel és MRI-vel).
A lipómák a jóindulatú, míg a rosszindulatú szarkómák jelentős hányada is a lágyszöveti daganatok csoportjába tartoznak.
A lágyszövetek közé sorolhatók:
  • a kötőszöveti eredetű izmok, inak, szalagok, erek, (csontok, porcok nem), és a szerveket körülvevő: laza-kötőszövet;
  • valamint a szerveket szintén körülvevő zsírszövet.
A lágyszöveti elváltozások differenciáldiagnosztikájában a legeredményesebben az MRI alkalmazható, és ez megnyilvánul a lipómák és szarkómák elkülönítésében is.
A "belső" lipómák kizárólag csak az általuk okozott tünetek, illetve működési zavarok jelentkezése miatt elvégzett vizsgálatokkal diagnosztizálhatóak. Ezért az is lehetséges, hogy egész életünk során tünetmentesek (némák) maradnak, és így nem lesznek diagnosztizálva. Ezért a "belső" lipómák megléte gyakran csak egyéb okok miatt történő képalkotó vizsgálatok során véletlenül derül ki, és ez a kezdeti stádiumban lévő szarkómákra is vonatkozik.

A lipóma kórlefolyása

A lipómák jellemző módon, és elsősorban a konvencionális szubkután lipomák igen lassan növekednek, végső méretüket csak évtizedek alatt érik el, és így döntő többségükben nem okoznak olyan panaszokat, amelyek azonnali beavatkozást igényelnének, eltávolításuk elsődlegesen kozmetikai szempontból indokolt...
Továbbá a lipómák jóindulatú daganatok, és így nagy valószínűséggel nem alakul ki belőlük rosszindulatú tumor, illetve átalakulásuk nem bizonyított, és a tapasztalat is döntően emellett szól, ezért "elvileg" orvosi megfigyelést sem igényelnének.
Azonban a változatos alakú sejtekből álló (pleomorf) - atipikus lipomák: eltávolítása indokolt, mert nem zárható ki ezek rosszindulatúvá válása;
Szemben a bőr alatt elhelyezkedő lipómákkal a test belsejében kialakuló, és szerencsére ritkán jelentkező lipómák, annak ellenére, hogy ezek is lassan növekszenek, térfoglalásuk miatt - és ez vonatkozik elsősorban a koponyaüregre és a gerinccsatornára, komoly, akár életveszélyes komplikációkat is okozhatnak. Ezért a diagnózis felállítását követően azonnali beavatkozásra van szükség.

A lipómák kezelése

A lipómák műtéti eltávolítása javasolt:
  • kozmetikai okokból;
  • szövettani vizsgálat céljából;
  • ha panaszokat okoz;
  • ha nagyobb méretű (4-5 cm felett);
  • ha mérete, jellege változik.
Amennyiben a beteg általános állapota megengedi, és a lipóma technikailag (anatómiai elhelyezkedés) műtéttel eltávolítható akkor, ha a műtétnek nincs egyéb ellenjavallata.
Ha a mell- vagy hasüregben, emésztőtraktusban "véletlenül" megtalált, MRI-vel igazolt lipóma eltávolítása nagy műtéti kockázattal járna, akkor panasz hiánya esetében csak ultrahang által vezérelt tűbiopszia (szövettani mintavétel) és időszakos ellenőrzése javasolt. A lipóma kezelése zsírleszívással kérdéses, egyrészt csak szövettanilag igazolt lipóma esetében javasolt elvégezni, másrészt a bent hagyott tokból újraképződhet.
Eredményes lehet a gondosan előkészített lézeres előkezeléssel egybekötött műtéti eltávolítás is.
Egyelőre orvosilag igazoltan ható, "szerek, műtéten kívüli módszerek" nem léteznek. Az alternatív módszerek szerencsés esetben nem károsítják a bőrt. Az étkezési szokások megváltoztatása, a fogyás, masszázs nyilvánvalóan egészséges, de a lipómákra nem hat, viszont a lipómák túlzott masszírozása kiszámíthatatlan következményekkel is járhat.

A lipóma gyógyulási esélyei

A kültakarón jelentkező "külső" és test belsejében kialakuló "belső", szövettanilag igazolt lipómáknak a tokkal együtt történő komplett műtéti eltávolítása végleges gyógyulást eredményezhet, helyi kiújulásuk (recidiva) rendkívül ritka.

A lipóma megelőzése

Mivel a lipómák kialakulásának az okai - annak ellenére, hogy genetikai hátterük egyre inkább tisztázódik - még nem teljesen ismertek, ezért megelőzésükre vonatkozóan nincsenek kellő ismereteink. Viszont a nagyméretű és "gyanús", változó méretű és tapintatú lipómák eltávolításával megelőzhető ezeknek az esetleges rosszindulatú elfajulása.

Egészségünk megőrzése érdekében ne magunk próbáljuk meg megítélni az állapotunkat, ezért időszakosan mutassuk meg orvosnak is a bőrünkön észlelt elváltozásokat. Ez különösen akkor fontos, ha ezek az "elváltozások" rövidebb idő alatt (heteken belül) változást mutatnak (lásd fentebb a diagnózisnál).
Ez azért is fontos, hogy feleslegesen ne szenvedjünk olyan problémák miatt, amelyek esetleg csak kozmetikai hibáknak minősülnek. Ilyenkor kérhetjük a csomók eltávolítását is.
Orvosmeteorológia
Fronthatás: Hidegfront
Maximum: +10 °C
Minimum: -1 °C

A Nyugat-Dunántúlon egész nap derült idő valószínű, másutt viszont erőteljes lesz a gomolyfelhő-képződés, de a legtöbb helyen így is többórás napsütésre lehet számítani. Ez alól az északkeleti megyék lehet kivétel, ott tartósabb lehet a felhőzet. Csapadék nem valószínű. A Dunától keletre megélénkül, a Tiszántúlon olykor meg is erősödik az északi szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 7 és 13 fok között valószínű. Késő estére 0 és +7 fok közé hűl le a levegő. Hidegfronti hatásokkal kell számolni az arra érzékenyeknek, lesz viszont sok napsütés, ami segíti a D-vitamin termelődését.