Tavaly májusban egy magas rangú vezetői fórumon Madridban megkérték Nadia Calvino spanyol gazdasági minisztert, hogy a többi résztvevővel együtt álljon össze egy közös fotóra. Amikor azonban Calvino felismerte, hogy a csoportban ő az egyetlen nő, kérdés nélkül elsétált inkább a helyszínről. „Nem gondolhatjuk többé, hogy normális, hogy a népességünk 50 százaléka egyszerűen nem képviselteti magát” – idézi a Reuters hírügynökség riportja a politikus szavait. Calvino már az eset előtt hónapokkal megfogadta, hogy nem vesz részt olyan eseményeken, ahol egyedüli nőként lenne jelen. Ezzel tiltakozik ugyanis a nők gazdasági, üzleti életből való hiánya ellen.
Mint azt a Reuters írja, látszólag bőven van mit ünnepelni a március 8-i nőnap alkalmából, már ami a gazdaság területét illeti. Női vezetője van ugyanis a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO), az Egyesült Államok államkincstárának, valamint az Európai Központi Banknak egyaránt. Mindazonáltal ha szélesebb körben vizsgálódunk, akkor bizony a női vezetők jelentős kisebbségen vannak ezen a területen, amelyet továbbra is az öltönyös férfiak dominálnak, és amely a világ többi részétől eltérő politikát folytat.
„A nők átható alulreprezentáltsága a gazdaságban szisztematikus és strukturális” – véli Ngozi Okonjo-Iweala, a WTO első női főigazgatója. „Ez nemcsak méltányosság kérdése, hanem a hosszú távú globális jólété is” – tette hozzá. A berlini székhelyű Nők a Gazdaságban Kezdeményezés nonprofit szervezet felmérései alapján a nők aránya 10 és 24 százalék közé tehető a vezető globális gazdasági toppozíciókban, beleértve az akadémiai, a magán- és az állami szektort egyaránt. „Nem láthatunk nőket a tankönyvekben, és a közgazdaságtanban a legnagyobb nevek mind férfiak” – mutatott rá Sandra Kretschmer közgazdasági kutató, a szervezet tagja.
Kevés a pozitív példa a nők előtt
Friederike Welter a bonni székhelyű Kis- és Középvállalkozások Intézete (IfM) vezetője – ez, a németek által csak Mittelstandnak, azaz középosztálynak nevezett szektor Németország exportsikereinek kulcsa. Welter szerint már önmagában az is sok nőt elriaszt attól, hogy gazdasági területen építsen fel karriert, hogy jelenleg a vezető pozíciókban elvétve lehet csak nőkkel találkozni. „Amikor ennek az intézetnek a vezetője lettem, azonnal sokkal több nő kezdett el jelentkezni ide” – árulta el Welter, akit tíz éve neveztek ki mostani pozíciójába, és aki azóta Németország egyik vezető közgazdászává lépett elő.
Gyakran szólal fel a témában Janet Yellen is, aki az amerikai államkincstár első női vezetője, egyben az amerikai Szövetségi Tartalék Rendszere (Fed) elnöke. Legutóbb egy tavaly decemberi bankjegynyomtatási rendezvényen is arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenképpen további előrelépésekre van szükség az ügyben.
A Reuters cikke szerint igen komplex okok húzódnak meg a háttérben, ha az a kérdés, hogy miért nincs több női gazdasági vezető. A jelenség már igen korai életkorban felüti a fejét: az amerikai és német egyetemeken például csupán a közgazdász hallgatók harmada nő. Ez pedig részben abból a sztereotípiából ered, hogy a férfiak egyszerűen jobbak a matematikai és analitikai gondolkodásban, amelyen a közgazdaságtan alapul. Emiatt aztán sok fiatal nő vonakodik attól, hogy ilyen irányban folytassa tanulmányait – ezt már Katharina Wrohlich, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW Berlin) genderkutatásokkal foglalkozó kutatócsoportjának vezetője mondta el.
Guido Friebel, a frankfurti Goethe Egyetem szakembere kitért rá, a kultúra szintén közrejátszik. Egészen pontosan arról van szó, hogy a közgazdaság egy szélsőséges versengő kultúrával bír, mondhatni, kifejezetten agresszív közeg. A Goethe globális kutatásaiból az is látható, hogy sok nő menet közben esik ki a vezetői pozíciók felé vezető úton. PhD-szinten, illetve az adjunktusok szintjén még 40 százalék a nők aránya, szenior szinten viszont már csupán 27 százalék. Mindez ahhoz vezet, hogy egyes tudományterületek jobban fókuszba kerülnek mások kárára. Alisa Weinberger közgazdasági kutató szerint a nők hajlamosabbak inkább az egészségügy, a munkaerőpiac és az oktatás kapcsán kutatásokat folytatni, míg a férfiak inkább az elméleti közgazdaságtan, a makroökonómia és a pénzügy területével foglalkoznak.
„Fontos lenne, hogy több nő válassza a közgazdász szakot, de meg is kell tartanunk valahogy ezeket a nőket a területen” – foglalt állást Nicola Fuchs-Schuendeln, a Goethe Egyetem professzora. „A nagyobb sokszínűség változatosabbá tenné azokat a kérdéseket, amelyeket társadalomtudósként felteszünk” – tette hozzá.
Alig dolgozik nő a legmagasabb pozíciókban
A Nők a Gazdaságban Kezdeményezés statisztikái szerint világszerte az állami szektorban mindössze a jegybankelnökök egytizede és a pénzügyminiszterek 15 százaléka nő. A 33 legnagyobb nemzetközi intézmény vezetői között alig 12 százalékos arányban jelent meg a női nem 1945 óta, és e szervezet harmadát, beleértve a négy legnagyobb fejlesztési bankot is, még soha nem vezette nő.
Kathleen Beegle, a Világbank humánerőforrás-fejlesztési csoportja vezető közgazdásza szerint a washingtoni székhelyű szervezet proaktívan tesz azért, hogy egy pozitívabb környezetet teremtsen a női közgazdászok számára, elhárítva előlük minden sztereotípiákból építkező akadályt. „Különböző tanulmányok azt mutatják, hogy a női közgazdászok számos akadállyal kénytelenek szembenézni a szakmában, legyen szó akár a példaképek hiányáról, akár az ellenséges munkahelyi kultúráról” – fogalmazott Beegle. Kitért rá, a Világbank fejlesztési csoportja mentorálást szervez, valamint lehetőséget kínál az otthoni munkavégzésre, megkönnyítve a családdal kapcsolatos teendők párhuzamos ellátását.
Hiába azonban a pozitív kezdeményezések, messze még a cél, hogy a gazdaság területén megvalósuljon a nők egyenjogúsága. Christina Lagarde, az Európai Központi Bank francia elnöke is arra hívta fel a figyelmet egy keddi eseményen, hogy bizony bőven akad még teendő a területen. „Hihetetlen lehetőségeket pocsékolunk el, ha a nőket a közgazdaságtani út szélén hagyjuk” – hangsúlyozta.
