Annak bemutatására, hogy a mobilitás hogyan befolyásolja a COVID-19 terjedését, amerikai kutatók nemrégiben a Nature Immunology folyóiratban tettek közzé egy igen széleskörű adatokon nyugvó dinamikus modellt . Az adatok feltérképezik, hogy az Egyesült Államok tíz legnagyobb agglomerációjában mintegy 98 millió ember hogyan mozgott különböző létesítményekben, a kis üzletektől kezdve a borozókon át a bevásárlóközpontokig. Az adatok valós képet festenek arról, mi történhet, ha az emberek felhagynak a társadalmi távolságtartással és folytatják a normális életet még azelőtt, hogy a járvány teljesen véget érne. De egy olyan jövőt is előrevetít, amelyben nem áll le teljesen a gazdaság, de a fertőzések minimalizálását célzó utat választjuk.
A kutatás adatai alapján kirajzolódott négyféle szuperterjesztő hely - ezeket elkerülve jelentősen csökkenthetjük a megfertőződés veszélyét, vagy akár az életünket óvhatjuk meg, különösen késő ősszel és télen, amikor a magasabb páratartalom és a hűvösebb idő jobb feltételeket teremt a vírus terjedésének.
"A mobilitás csökkenése (az otthonmaradás ) nélkül a vizsgált városok teljes lakosságának 30 százaléka megfertőződne" - idézte az Inverse magazin Jure Leskovecet, a Stanford Egyetem informatikusát, a tanulmány társszerzőjét. A kutató elmondta, hogy a fertőzések nagyon egyenetlenül fordulnak elő. A vizsgált helyek mintegy 10 százalékához az összes fertőzés több mint 80 százaléka tartozik. Ezek a helyek átlagosan kisebbek, zsúfoltabbak és az emberek hosszabb ideig tartózkodnak bennük. A kutatók azt jósolják, hogy a gyalogos forgalom visszaszorítása ezeken a magas kockázatú helyeken kiemelkedően pozitív hatással lehet a fertőzések visszaszorítására. Leskovec úgy gondolja, hogy a gazdaság működtetése és a COVID-esetek számának minimalizálása között egy fontos kompromisszum van, azaz a járványhelyzetet nem egy mindent vagy semmit állapotként kell felfogni.
A mobilitási minták és a járvány terjedése
Annak megállapítására, hogy a mobilitási minták hogyan befolyásolják a koronavírus terjedését, a csapat hatalmas mennyiségű mobiltelefonokból származó névtelen helyadatot használt fel a SafeGraph nevű cég technikai segítségével. Ezek az adatok a járvány első hullámának idejéből, 2020. március 1-jétől május 2-ig terjedtek. Leskovec és munkatársai három tényezőt vizsgáltak: hová mennek az emberek egy nap folyamán, mennyi ideig tartózkodnak az egyes helyeken, és hány ember látogatja ugyanazt a helyet egyszerre.
Ezt követően elkészítettek egy számítógépes modellt, amely figyelembe veszi az emberek demográfiai hátterét, a környéket, ahol élnek, és azt is, hogy az egyes létesítmények mennyire zsúfoltak. Miután több paraméterrel lefuttatták a szimulációját, a csapat szembeállította előrejelzéseit a The New York Times által a 10 agglomeráció körzetéből gyűjtött valós idejű igazolt koronavírus-esetek számával. "A modell felrajzolja az igazi esetgörbét, annak ellenére, hogy csak a mobilitásban bekövetkezett változásokat rögzíti, ez arra utal, hogy a mobilitás valóban nagy szerepet játszott a fertőzési görbe meghatározásában" - nyilatkozta Serina Chang, a tanulmány társszerzője. Ennek a részletes modellnek a felhasználásával - a kutatók azt állítják -, hogy órákra lebontva meg tudják jósolni az új fertőzések valószínűségét bármely adott helyen vagy időpontban.
Szuperterjesztő helyek
A közfigyelem eddig az egyedülálló " szuperterjesztőkre " irányult, azokra, akik akaratlanul is átadják a vírust az emberek nagy csoportjainak. A mostani kutatás viszont azt nézte, hogy a nagyobb közösségben hogyan fertőződhet meg egy személy, amihez meg kellett határozniuk a "szuperterjesztő helyeket". A csapat megerősítette, hogy a legtöbb fertőzés négy jellemző helyen történik: a teljes körű szolgáltatást nyújtó éttermekben, az edzőtermekben, a szállodákban és a kávézókban. Ezek a helyek különösen kockázatosak, mivel itt az emberek általában hosszabb ideig, másokkal szoros közelségben tartózkodnak. Az eredmények alapján a kutatócsapat nem állítja, hogy ezeket a helyeket hónapokra be kellene zárni, elég lenne korlátozni a jelenlévők számát.
A csapat azt is kiderítette, hogy bizonyos helyek újbóli megnyitása kockázatosabb. Az összes vizsgált városban a teljes körű szolgáltatást nyújtó éttermek, edzőtermek, szállodák, kávézók, valamint a vallási szervezetek létesítményei és a korlátozott szolgáltatást nyújtó éttermek is a legnagyobb előrejelzett fertőzési növekedést produkálták az újranyitásukat követően.
Az éttermek messze a legkockázatosabbak . Körülbelül négyszer kockázatosabbak, mint a mögöttük következő kategóriák, az edzőtermek és kávézók, illetve a szállodák. Az éttermek teljes újranyitásával egy hónap elteltével a teljes lakosság mintegy hat százaléka fertőződhet meg Leskovec számításai szerint.
Mit lehet tenni a járvány ellen a számok alapján?
A kutatók öt célzott intézkedést tartanának szükségesnek, amelyek érdemi változást hozhatnak a járvány terjedésében. Először is a már említett módon korlátoznák a létesítmények kapacitását. Sürgősségi élelmiszer-elosztó központokat állítanának fel, amelyek csökkenthetik a forgalmat a magas kockázatúnak minősített üzletekben. Ingyenes és széles körben elérhető tesztelést vezetnének be a nagy kockázatúnak számító környékeken (különösen a tesztekhez való hozzáférés különbségei miatt).
Úgy vélik, hogy a fizetett szabadságok kiadásának módszereit fejleszteni kell, illetve szükség van jövedelemtámogatások bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a legegyszerűbb feladatokat ellátó munkavállalók számára, hogy korlátozzák a mobilitásukat és otthon maradjanak, ha betegek. Lépéseket kell tenni a munkahelyi fertőzések megelőzésére, többek között a nélkülözhetetlen munkavállalóknak jó minőségű egyéni védőeszközöket kell adni, és meg kell teremteni a jó szellőzést, illetve amennyire csak lehetséges a távolságtartás feltételeit. Leskovec és munkatársa szerint ezek az óvintézkedések korlátozhatják a további katasztrofális mértékű vírusfertőzést, és megakadályozhatják a városok lezárását.
