Mi a stroke?

Infarktus esetén egy adott szerv vér- és oxigénellátása a kritikus szint alá csökken, így annak szövetei bizonyos idő után elhalnak. A kifejezés hallatán a legtöbben a szívinfarktusra asszociálnak, holott ez az állapot több szervben is létrejöhet az erek szűkülete, vagy elzáródása miatt. Az agyi infarktust szélütésnek, vagy stroke-nak is nevezzük, a fejlett világban ez a harmadik leggyakoribb haláleset a daganatok és szívbetegségek után.

Az agyszövetek működésének feltétele az állandó véráramlás, hiszen ez szállítja a sejtek számára elengedhetetlen oxigént és cukrot. Akkor beszélhetünk stroke-ról, ha az agyi szövetek egy jól körülhatárolható részében lecsökken, vagy megszűnik az oxigén- és tápanyagellátás, ami miatt a terület károsodik. Ilyenkor az agyi erekben valamilyen akadály képződik, ami elzárja a vér útvonalát, kialakulhat az ér görcsös összehúzódása miatti szűkülettől, illetve vérrögtől is. Az oxigénhiány mértékétől és hosszától függ, hogy a károsodás ideiglenes, vagy maradandó.

A stroke veszélye az életkorral nő, és ugyan elsősorban a 45-50 év feletti korosztályt érinti, előfordulására bármely életkorban volt példa. Kétféle csoportját különböztetjük meg: az előbb vázolt esetet iszkémiás stroke-nak nevezzük, ilyenkor a nem megfelelő véráramlás okozza az agyszövetek károsodását. Ez a gyakoribb, tízből nyolc agyi infarktus ebbe a kategóriába tartozik. Másik fajtája a vérzéses stroke - közismertebb nevén agyvérzés - ami az agyi artéria megrepedése miatt alakul ki. Ilyenkor az oxigént és tápanyagot szállító vér nem jut el a megfelelő helyre, ráadásul a koponyában is megnöveli a nyomást.

Bizonyos esetben kisebb-nagyobb mértékű bénulás kíséri a stroke-ot, amely a végtagok gyengülésével vagy érzéketlenné válásával, illetve beszédzavarral is járhat. A gyógyulás mértéke számos tényezőn múlik, kulcsfontosságú azonban, hogy a beteg időben stroke-centrumba vagy neurológiai osztályra kerüljön, ahol megfelelő ellátásban részesülhet.