Az eltérő ritmus nem mindig betegség
A szakértők nemcsak aszerint osztályozzák a szívritmuszavart , hogy honnan ered, de a szívverés sebessége alapján is. A felgyorsult szívverést nevezik tachycardiának, amikor 100-nál többet ver a szív egy perc alatt. Bradycardia esetén lelassul a szívverés percenként 60 alá. A felgyorsulás és a lelassulás természetesen nem csak betegség esetén jelentkezhet, gondoljunk az edzés miatt felszökő pulzusszámra , vagy a sportolók alacsony pulzusszámára, illetve az alvás, relaxáció során lelassuló szívverésre.
Hol jelentkezik a tachycardia?
Amennyiben a szív pitvarait érinti a tachycardia, megkülönböztetünk pitvarfibrillációt , pitvarlebegést, a szinuszcsomó-függő supraventricularis tachycardiát és a Wolff-Parkinson-White szindrómát. A leginkább ismert forma ezek közül a pitvarfibrilláció, amely gyors, szabálytalan és gyenge szívverést eredményez, és könnyen vezethet olyan komoly következményekhez, mint a stroke. Gyengeség, fáradtság, szédülés, esetleg eszméletvesztés, mellkasi fájdalom, légszomj, szorongás, félelemérzet kísérheti. Ezt a problémát akkor is ki kell vizsgáltatni, ha csak átmenetileg jelentkezik, ugyanis néhány esetben nem múlik el magától.
Ha a kamrákban jelentkezik a tachycardia, szintén szerteágazó problémákat okozhat. Az úgynevezett tartós kamrai tachycardia veszélyes lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé telítődni, illetve nem tudják megfelelően pumpálni a vért. Ezért a vérnyomás leesik, amelyet szívelégtelenség követ. Ez a fajta ritmuszavar azért is veszedelmes lehet, mert kamraremegéssé, a szívleállás egy fajtájává alakulhat át. Az esetek többségében mögöttes szívbetegség vagy súlyos trauma (például villámcsapás) okozza a kamraremegést.
Gyermekkorban egy veleszületett genetikai rendellenesség miatt alakulhat ki az úgynevezett hosszú QT-szindróma, amely a szív ingervezető rendszerének zavara, felnőttkori megjelenése azonban bizonyos betegségeknek vagy gyógyszereknek tudható be. A hosszú QT-szindrómás betegekben gyakrabban alakul ki szokatlanul gyors szívritmus - általában fizikai aktivitáskor vagy érzelmi megrázkódtatáskor. Ha túl szapora a szívműködés, akkor romolhat az agy vérellátása, ami pedig eszméletvesztéshez vezethet.
A bradycardia ájuláshoz vezethet
A lelassult szívverés nem jelent feltétlenül problémát, hiszen egy edzett személy esetében kevesebb szívverés is elég lehet a megfelelő működés fenntartásához. Ugyanakkor, ha a lassú szívverés nem képes elég vért pumpálni, akkor ez okozhat például úgynevezett sick sinus szindrómát vagy ingerületvezetési blokkot. Mindenképpen ajánlatos orvoshoz fordulni, ha kimaradó dobbanásokat, gyengeséget, szédülést, esetleg ájulást tapasztalunk, illetve ha a családban előfordult már szívritmuszavar vagy egyéb szívbetegség , esetleg hirtelen szívhalál. A korai felismerés a tünetmentes esetekben is döntő jelentőségű az esetleges komoly következmények elkerülése végett.
A kivizsgálás több mint vérnyomásmérés
A szívritmuszavar kivizsgálása elsődlegesen a páciens panaszainak és az előzmények megismerésére kell, hogy épüljön. Meg kell tudnunk többek közt, hogy mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed az illető, mennyire aktív életet él, illetve mennyire befolyásolja az állapot az életét. A kapott információk alapján dől el, milyen eszközös vizsgálattal kaphatunk pontos diagnózist - mondta a szakértő.
A nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra , szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra, és esetleg más speciális, például elektrofiziológiai vizsgálatokra. Amint sikerült beazonosítanunk a szívritmuszavar okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, a szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása.
Forrás: Kardioközpont