Dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta segít eloszlatni az alaptalan félelmeket és ismerteti a biztonságos mozgás feltételeit.
Sokan félnek a fizikai aktivitástól
A szívritmuszavarral élőknek fontos tudniuk, hogy csupán nagyon kevés olyan genetikus formája van a ritmuszavarnak , amikor a sportolás veszélyes lehet. De még ilyenkor is érdemes gyógytornász vagy orvos által felügyelt mozgást végezni - természetesen részletes kardiológiai kivizsgálás után. A szívritmuszavarok döntő többségében a fizikai aktivitás nemcsak megengedhető, de kifejezetten ajánlott is.
Akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak - akár edzés közben, akár attól függetlenül -, mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra. Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus , fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni. Ugyanis kiderülhet, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell a típusát. Ebben segíthet egy 24 órás Holter EKG-vizsgálat és a terheléses EKG-vizsgálat is. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény (vagyis fizikai terhelés) mellett megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál - jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar.
Az is kiderülhet, hogy mi az az aktivitási szint, amely még jól tolerálható a szív számára. Vagyis lehet, hogy 10-10 km/óra sebességgel nem ajánlott futnia egy páciensnek, de a 6-8 km/órás kocogás kimondottan jót tesz.
Edzés csak biztonságosan, terhelés csak fokozatosan
A kivizsgálás eredményeire már biztonságosan lehet alapozni egy edzéstervet, komolyabb probléma vagy más szívbetegségek megléte esetén pedig egy rehabilitációs életmódprogramot. Ha a diagnózis szerint nincs szükség az edzéshez orvosi felügyeletre, akkor érdemes lassan, fokozatosan felépíteni egy aktivitási rutint, és figyelni, hogy érezzük magunkat, hogyan reagál a szervezetünk.
Akik szívritmuszavarral élnek, és egészségük érdekében szeretnének elkezdeni mozogni, konzultáljanak mozgásterapeutával, és egyeztessék a terveket, az edzésfelépítés részleteit. Kezdetben elég csupán 5-10 percet tempósan sétálni, később pedig fokozatosan emelni az időtartamot, a távot, és ha nem kellemetlen, a sebességet. A mai ajánlások szerint heti 150 perc közepes intenzitású kardiomozgásnak és 2x20-30 perc izomfejlesztő mozgásnak van optimális egészségvédő hatása. Fontos szabály még, hogy két kardioedzés között nem telhet el 72 óránál több, egy alkalom pedig nem lehet 30 percnél rövidebb. Ez természetesen egészséges személyekre vonatkozik - ezért is fontos a szívritmuszavarral élőknek a szakértői iránymutatás és a rendszeres ellenőrzés. Akik pedig belevágnak az edzésbe, de mozgás közben túlzott izzadást, szédülést , túl erős szívdobogást vagy mellkasi fájdalmat tapasztalnak, mindenképpen hagyják abba a tevékenységet, és szükség esetén kérjenek segítséget.
A szívritmuszavart akár magunk is érzékelhetjük
"Sokan fordulnak kardiológushoz "rendetlen szívműködés" miatt, amely ijesztő lehet akár mozgás közben, akár nyugalomban jelentkezik. Az esetek jelentős részében nincs szó rendellenességről, hiszen a stressz, a túlzott kávé- és energiaital-fogyasztás vagy a túlterheltség is okozhat ilyen jellegű tüneteket, amelyek hátterét azonban mindenképpen fontos tisztázni" - ismerteti dr. Sztancsik Ilona.
"Ha a szükséges vizsgálatok után megszületik a szívritmuszavar diagnózisa és megtaláljuk a probléma okát, akkor megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, a szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással vagy katéteres ablációval is. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott mozgás- és táplálkozási program együttes kialakítása. "
