Saskó Ibolya Magdolna alezredes, a Balassagyarmati Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály helyettes vezetője és a kollégája mentette meg egy fiatal nő életét a kapitányságon – olvasható a police.hu-n. Mint írták, egy 20 éves nő érkezett idézésre a Balassagyarmati Rendőrkapitányra szeptember 6-án, a kihallgatása kezdete után azonban hirtelen rosszul lett: elvörösödött, térdre rogyott, és elájult.
„A padlón feküdt, elvesztette az eszméletét”
Saskó alezredes, illetve két kollégája – Maglódi Máté főtörzsőrmester és Kerék Gábor főhadnagy – egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a néhány irodával odébb dolgozó kolléga segítségért kiabál. Azonnal odarohantak, és látták, hogy egy nő fekszik a padlón, eszméletlenül.
„Azonnal stabil oldalfekvésbe helyeztük, Gábor pedig, a Rendészeti Osztály előadója értesítette a mentőket. Eközben a nőnek néha visszatért az eszmélete, majd újra elájult. Próbáltunk vele kommunikálni, de látszott rajta, hogy nem tudja, hol van és mi történik vele. A gyerekeit kereste, nem adott választ a kérdéseinkre. Miközben a mentősökkel beszéltünk, a nő újra elvesztette az eszméletét, de akkor már bármit csináltunk, nem tért magához. Észrevettük, hogy nincs pulzusa és nem lélegzik. Hanyatt fektettük, és megkezdtük az újraélesztését” – mesélte az alezredes, akinek eredeti szakmája sebészeti szakápoló, így korábban már többször is végzett újraélesztést – azonban 32 éve, amióta felszerelt, nem volt ilyen helyzetben.
Annak ellenére, hogy már több mint harminc éve nem csináltam ilyet, azonnal előjött, nem kellett gondolkodni, bennem volt reflexszerűen, mit kell csinálni. Nem estem pánikba, csináltam, amit kell. Máté pedig korábban mentőápolóként dolgozott, így mindketten már rutinosak voltunk” – tette hozzá a rendőrnő.
Megijedtek, de urai voltak a helyzetnek
Maglódi Máté úgy nyilatkozott az esettel kapcsolatban, hogy bár mindenki megijedt, Ibolya megfelelően koordinálta a történéseket: megmondta, kinek mi a feladata, így egy csapatként küzdöttek a nő életéért.
„Miközben Gábor mellkaskompressziót alkalmazott, én stabilan tartottam a nő fejét és figyeltem az életjeleit: hallgattam, hogy lélegzik-e, néztem a pulzusát. Pár nyomás után szerencsére visszatértek az életfunkciói. Mikor magához tért, stabil oldalfekvésbe helyeztük. Kontrollkérdéseket tettünk fel neki, de nem volt tisztában vele, hogy hol van, és miért. Zavartan viselkedett. Csak az egyszerűbb utasításokat értette meg. Mire kiérkeztek a mentősök, már stabilizálódott az állapota” – emlékezett vissza.
Bár a nő nem emlékezett arra, hogy kik mentették meg az életét, még aznap felhívta a kórházból a rendőrnőt, akinél kihallgatáson volt, hogy megnyugtassa, jól van, és megköszönje, amit tettek érte” – olvasható a cikkben.
