Ahogy már betegséglexikonunkban is olvashattad, az endometriózis egy olyan állapot, amikor a méh nyálkahártyasejtjei a méhen kívül is megjelennek – a leggyakrabban a petefészkekben és a kismedencei hashártya különböző részein. Ezek steril gyulladást okoznak maguk körül, valamint összenövések és letapadások alakulnak ki körülöttük, amelyek krónikus fájdalmat okozhatnak. Ha pedig a petevezeték is érintett, akkor meddőség is kialakulhat.
Az endometriózis tünetei
Az endometriózisra általában a véres széklet vagy vizelet, a kismedencei vagy a közösülés közben érzett fájdalom, a fájdalmas menstruáció, valamint a fokozott menstruációs vérzés és a ciklusok közti pecsételés hívhatja fel a figyelmet. A probléma igen gyakori, körülbelül minden tizedik nőt érint – mégis átlagosan 7-10 évbe telik, mire felállítják a diagnózist.
Az orvosok ugyanis gyakran csak a menstruáció természetes velejárójaként tekintenek a panaszokra, vagy más betegségeket – például irritábilis bél szindrómát vagy kismedencei gyulladásos betegségeket – sejtenek a háttérben. Az elváltozásokat ráadásul nem olyan egyszerű felfedezni a hagyományos, nem invazív diagnosztikai eljárásokkal. Kezeletlenül hagyva azonban az endometriózis idővel súlyosbodhat, és minél tovább tart a diagnózis felállítása, annál nagyobb az állapot súlyosbodásának és a szövődmények kialakulásának veszélye.
A diagnózisig vezető út mindenkinél teljesen egyedi, hiszen a betegség progressziója sokféle formát ölthet. Az alábbiakban három nő történetét mutatjuk be, akik a Health.com-nak beszéltek szenvedéseikről és tapasztalataikról.
„Életem egyik legfrusztrálóbb, mégis legmegnyugtatóbb élménye volt”
Sarah Bence az első kivizsgálásától számítva egy évet várt arra, mire megkapta a helyes diagnózist. Úgy fogalmazott, hogy ez volt élete egyik legfrusztrálóbb, mégis legmegnyugtatóbb élménye, és szerencsésnek érzi magát, hogy az átlagos 7-10 éves tortúra helyett neki "csak" egy évbe tellett, mire felfedezték az endometriózisát.
Senki sem akarja, hogy azt mondják neki, hogy beteg, különösen egy olyan fájdalmas és gyógyíthatatlan betegség esetén, mint az endometriózis. De amikor már világos, hogy valami nincs rendben a testeddel, nem tudsz nem reménykedni a magyarázatban. A diagnózis megerősíti, hogy a tapasztalatod valódi” – mondta.
Beszámolója szerint 2017 szeptemberében már tűrhetetlennek érezte, hogy rendszeresen kismedencei fájdalommal és székrekedéssel küzd, ezért elindította a tünetei kivizsgáltatását. 2018 márciusában egy kolonoszkópiát, vagyis vastagbéltükrözést hajtottak végre rajta, amely során nem találtak semmilyen abnormálisat. „A gasztroenterológus azt mondta, hogy nem lehet endometriózis a beleimben, mert az a kolonoszkópia során látható lenne. Tévedett” – jegyezte meg.
2018 júliusában további gyomor- és bélrendszeri vizsgálatokon vett részt, de egyik sem hozott egyértelmű eredményt. 2018 októberében végül diagnosztikai célú laparoszkópia elvégzésére kérte a nőgyógyászát, ez a vizsgálat pedig végül megerősítette, hogy Sarah valóban endometriózissal küzd, amely a bélrendszerét is érintette.
„Olyan iszonyatos fájdalom hasított belém, amitől elállt a lélegzetem”
Jenneh Rishe 2014 januárjában ment a sürgősségire panaszaival, ezt követően pedig csaknem 2 és fél évig tartott a kálváriája, mire kiderült, hogy mi a baja. „Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Az egyik pillanatban még egy egészséges, energikus 27 éves nőként vezettem a munkahelyem felé, a következőben pedig iszonyatos fájdalom hasított belém a gyomrom jobb felső részén, még a lélegzetem is elállt tőle. Akkor még nem tudtam, hogy ez a pillanat mennyire drasztikusan meg fogja változni az életemet” – emlékezett vissza.
A fiatal nő a sürgősségire ment, ott azonban minden tesztje negatív lett. Azt mondták neki, hogy keresse fel a háziorvosát és kövesse nyomon a tünetei alakulását. A következő néhány napban enyhült a fájdalma, ezért kissé megnyugodott, és a megszokott mederben folytatta az életét. Egy hónappal később azonban pontosan ugyanaz a fájdalom jelentkezett nála – majd a következő hónapokban is.
2014 májusára már világossá vált a nő számára, hogy a fájdalma ciklikus, és jellemzően 2 nappal a menstruációs vérzése előtt kezdődik. A nőgyógyásza viszont csak annyit javasol neki, hogy továbbra is figyelje a tüneteit. Augusztusban már a szex is fájdalmassá vált, ezért elment egy másik nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy "feltételezhetően endometriózis" lehet az ok, ennek kezelésére pedig kombinált fogamzásgátlót és nem szteroid gyulladáscsökkentőt írt fel neki.
2015 májusára Jenneh fájdalma már mindennapossá vált, ráadásul már mellkasi fájdalommal és légszomjjal is küzdött a nő. Egy harmadik nőgyógyász diagnosztikai laparoszkópiát javasolt neki, amely megerősítette hogy rekeszizomra húzódott endometriózisról van szó. A "megváltást" azonban csak az egy évvel később, 2016 májusában elvégzett műtét hozta meg, amikor eltávolították az endometriózis okozta összenövéseket. Ekkor derült ki, hogy nem csupán a rekeszizmot, hanem a vastagbelet, a medence oldalfalait és a húgyhólyagot is érinti az endometriózis.
„Már a biztonsági öv használata is fájt, azt hittem, rákos vagyok”
Katrina Martin már középiskolás korában küzdött a fájdalmas menstruációjával, 24 éves korára viszont már jelentősen fokozódtak a panaszai. Ekkor 2001-et írtunk, a diagnózisra és a gyógyulást hozó műtétre ugyanis már 2020 júliusáig várnia kellett.
A 2000-es években a nőgyógyászom nem vette túl komolyan a fájdalmaimat, így csak annyit mondott, hogy vegyek be 600 milligramm ibuprofent néhány nappal a menstruációm előtt megelőzés céljából. (…) 2009 tavaszán tompa fájdalom alakult ki a medencém bal oldalán, és egyre kellemetlenebb lett. Már a biztonsági öv használata is fájdalmas volt, így attól tartottam, hogy rákos vagyok. Amikor a fájdalom már elviselhetetlenné vált, felkerestem egy nőgyógyászt, aki talált egy petefészekcisztát, és el is távolította azt. 2010-ben pedig egy újabb cisztaeltávolító műtéten kellett átesnem” – emlékezett vissza a nő.
Végül 2020 júliusában egy MR-vizsgálattal megállapították, hogy Katrina 4. stádiumú endometriózisban szenved. A probléma akkor már a medencéje oldalfalát, a végbélnyílását és a beleit is érintette. A műtéten során eltávolították a petevezetékeit és az egyik petefészkét is. Azóta – a hosszú éveken át tartó szenvedés után – végre tünetmentes és teljes életet élhet.
