A reumás csomók kemény púpok, duzzanatok, amelyek a bőr alatt formálódnak (gyulladt, elhalt szövetekből) általában azokhoz az ízületekhez közel, amelyeket a gyulladással járó reumatoid artritisz érint. A csomók mérete változó, a borsóméretűtől általában a diónagyságúig terjed. Tapintásra kemények - vagy ha puhábbak, akkor is sűrű érzetűek. A reumás csomók önmagukban nem fájdalmasak, de ha aktívabb gyulladás vagy egy ideg közelében helyezkednek el, akkor megjelenésük, mivel érintkeznek ezekkel, okozhat fájdalmat.
Reumás csomók nem mindenkinél alakulnak ki, aki reumatoid artritisszel él - csupán minden ötödik beteget érinti ez a probléma. Bizonyos tényezők hajlamosítanak a csomók megjelenésére: ilyen, ha súlyosabb a reumás állapot; ha bizonyos gyulladással összefüggő antitesteket lehet kimutatni az érintett véréből (például a reumatoid faktort); ha valakinek reumatoid artritisze van, és emellett dohányzik; illetve ha betegsége nemcsak az ízületeket érinti, hanem például a tüdőt vagy a vérereket is.
A csomók kialakulási helyét leginkább az befolyásolja, hogy melyek azok a testrészeink, amelyeket gyakran ér nyomás, vagy amelyeket sűrűn be szoktuk ütni: ilyenek a kezek, az ujjak és a két könyök.
Noha legtöbbször az adott megjelenési helyen maradnak, a reumás csomók vándorolhatnak is a bőr alatt.
A gyakori megjelenési helyeken túl igen ritkán nem tipikus testtájakon is tapasztalhatunk csomókat (főleg, ha már régóta él valaki együtt reumatoid artritisszel): például a hangszálakon, a tüdőben, a szívben és egyéb belső szerveken is. Ebben az esetben a csomók befolyásolhatják a szervek működését (a hangszálakon megjelenők például rekedtesebbé változtathatják a beszédhangot), ami orvosi megoldást kíván.
Ezt leszámítva azonban a reumás csomók bár esztétikailag zavaróak lehetnek, alapvetően nem jelentenek a betegek számára problémát. Ha nem okoznak fájdalmat, illetve nem nehezítik a mozgást, akkor nem is kell törődni velük - ellenkező esetben viszont beszéljünk róluk orvosunkkal, mert a reumás csomókat különféle kezelésekkel össze lehet zsugorítani, illetve bizonyos esetekben műtéti eltávolításuk is szükséges lehet.
