A prosztatagyulladás viszonylag gyakori, a férfiak 10-15 százalékát érintő betegség, amely a prosztata duzzanatával, illetve a medencében és a gáttájékon jelentkező diszkomfortérzéssel, fájdalommal jár együtt. Középkorú, illetve fiatalabb férfiak gyakrabban érintettek, de egyik korosztály sem számít tökéletesen védettnek a betegségtől, amelynek létezik akut és krónikus változata is.
A krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladás pontos oka nem ismert, de az uralkodó elméletek szerint korábbi fertőzés, kisebb sérülés, vagy stressz következménye is lehet. A betegség nem növeli meg a prosztatarák kockázatát, ellenben többféle kellemetlen tünetet is okoz, és megesik, hogy ezek csak nagyon enyhén kezdődnek, ezért az érintettek egy része csak legyint rájuk. Ez azonban nagy hiba, mert hetek-hónapok alatt a tünetek általában súlyosbodnak, ráadásul akár meddőséghez is vezethetnek. A tünetek időnként elmúlhatnak, majd később visszatérnek, de az is előfordul, hogy állandósulnak, ezért igen komoly hatást gyakorolnak az érintettek mindennapjaira, életminőségére.
A krónikus prosztatagyulladás tünetei közé a következőket sorolhatjuk:
- vizelési zavarok: nehézkessé váló vizelés, gyakoribb és/vagy sürgetőbb vizelési inger
- vérzés: vér a vizeletben, a spermában
- fájdalom: vizeléskor, székletürítéskor, magömlés kapcsán; a hát alsó szakaszának, valamint a medencetájéknak a fájdalma, beleértve a szeméremcsont feletti területet, a gátat, a péniszt és a húgycsövet
- szexuális zavarok
- stressz, pszichés problémák
Az orvos a diagnózis során betapintással (esetleg ultrahangkészülékkel is) megvizsgálja a prosztatát, rendelhet laborvizsgálatokat (például a szexuális úton terjedő fertőzések kizárására), továbbá ellenőrizheti a vizeletsugár erejét.
A krónikus prosztatagyulladás kezelésének elsődleges célja a tünetek enyhítése, ehhez azonban elengedhetetlen a beteg megfelelő együttműködése a kezelőorvosával. A változatos tünetekre különböző gyógyszerek kombinációja alkalmazható, melyeknél kiemelten fontos, hogy a beteg az előre megállapított rendszerességgel és mennyiségben, és az orvos által előírt ideig szedje be azokat. A kezelés alatt a pácienseknek pontos feljegyzést kell készíteniük arról, hogy melyik tünet milyen mértékben javul (vagy marad változatlan) az alkalmazott gyógyszerek hatására.
Tünetenyhítés
Szerepet kaphatnak a terápiában a vizelési zavarokat enyhítő, úgynevezett alfa-receptor blokkolók, izomlazítók, depresszió elleni gyógyszerek, vény nélkül is kapható fájdalomcsillapítók, nem szteroidos gyulladáscsökkentők, továbbá a gyógyszeres kezelés hatását kiegészítő, gyógynövényalapú készítmények. A hosszabb ideig fennálló fájdalom pszichésen is rendkívül megterhelő az érintettek számára. Az ilyen járulékos tünetek gyógyszeres kezelése mellett a stresszoldó technikák (pl. jóga) alkalmazása is hasznos lehet.
A fájdalom enyhítésére egyéb alternatív módszerekhez is folyamodhatnak az érintettek: ilyen a meleg ülőfürdő, a relaxációs gyakorlatok beiktatása a mindennapokba, a masszázsterápia, ülőmunka esetén a puha párnára ülés, a medencefenék izmait célzó tornák és a prosztatamasszázs. Talán nem egyértelmű, de prosztatagyulladás esetén az étrenddel is javíthatunk állapotunkon, amennyiben kerüljük a fűszeres ételeket, a koffeint és az alkoholt - ezek ugyanis irritálják a húgyhólyagot.
Ami pedig a testmozgást illeti, a sporttal ne hagyjunk fel! Ellenben kerülni kell a gyulladás által érintett területet fokozottan megterhelő aktivitásokat, mint amilyen például a lovaglás vagy a biciklizés.
