Először is: a piros csík önmagában nem vérmérgezést, hanem pusztán nyirokérgyulladást (lymphangitis) jelent. Egy bakteriális fertőzés nyomán keletkezik, kiválthatja csípés, szúrás, sérülés. Ha eléri a gyulladás a környező nyirokcsomókat, akkor azok is megdagadhatnak és begyulladhatnak, ez pedig lázzal járhat. A "piros csík" önmagában nem jelent vészhelyzetet, mindazonáltal meg kell mutatni orvosnak, aki ad rá antibiotikumot, amelynek hatására általában gyorsan elmúlik a fertőzés.
A vérmérgezés veszélyei
A csík gyakori tünet, és mint mondtuk, egyáltalán nem biztos, hogy a rettegett vérmérgezés kísérője, de lehet az. A septicaemia (vérmérgezés) egy nagyon súlyos állapot, amely nemcsak bakteriális eredetű lehet, hanem vírusos vagy gombás is. A külső, felületi sérülések csak a vérmérgezéses esetek egy részéért felelősek, a fertőzés leggyakoribb forrásai a húgyúti- és légzőszervi fertőzések, a tályogok, a hasi gócokból kiinduló folyamatok. Az erekbe helyezett eszközök, kanülök, tűk is okozhatnak vérmérgezést.
A szepszis lényege az, hogy a kórokozók a véráramba kerülnek, és ott elszaporodnak. Az immunrendszer aktivizálódik, jelzőmolekulái, a citokinek hatnak a szívre, kitágítják az ereket, folyadék lép ki az érpályákból, a vérkeringés gyengül, súlyos esetben keringési elégtelenség lép fel. A kórokozók által termelt méreganyagok megtámadják a sejteket. Az állapot súlyosságát befolyásolja a kórokozó fertőzőképessége és a beteg általános egészségügyi állapota. A szepszis kialakulásának kockázata nagyobb az immunrendszert gyengítő betegségek (AIDS, áttétes rák, leukémia) esetén.
A vérmérgezésnek a nyirokérgyulladás ("piros csík") csak az egyik lehetséges, de nem szükségszerűen jelentkező tünete. A szepszis sokféleképpen jelentkezhet még: lázzal vagy ritkán nagyon alacsony (36 °C-nál alacsonyabb) testhőmérséklettel, hidegrázással, szapora szívveréssel, légszomjjal, alacsony vérnyomással, verejtékezéssel, kiütésekkel, hányással, hasmenéssel, sárgasággal, retinavérzéssel, bágyadtsággal, gyengeséggel, súlyos esetben eszméletvesztéssel vagy zavartsággal.
A vérmérgezésnek súlyos következményei lehetnek. Károsíthatja a létfontosságú szerveket, okozhat veseműködési zavart, vérképző szervi elégtelenséget, felboríthatja a szervezet sav-bázis háztartását, szövődménye lehet légzési elégtelenség, a meglévő tüdő- vagy szívbetegség is súlyosbodhat miatta. A vérmérgezést intravénás antibiotikummal kezelik, melyet sóval, glükózzal kombinálnak. Megpróbálják felderíteni és kezelni a fertőzés gócát is, ez azonban nem mindig sikerül.
Ha a vérmérgezés nem vezet szeptikus sokkhoz, a betegség jól gyógyítható. (Különösen akkor, ha megtalálják a fertőzés forrását.) Súlyos esetekben a perifériás keringészavart folyadékterápiával és gyógyszeresen kezelik, amelynek elsődleges célja a vérnyomás stabilizálása. A gyomor-bélrendszer vérkeringését értágító szerekkel segítik, mert a szervezet ezen részei különösen érzékenyek az oxigénhiányos állapotra. Ha légzési elégtelenség alakul ki, gépi lélegeztetés is szükségessé válhat.
