Nagy mennyiségű vizes széklet, émelygés, néha hányás jellemzi. Gyakran társul hozzá hasi diszkomfort, puffadás, erőteljes bélmozgás, székletürítési inger, láz és gyengeség. Hirtelen kezdet, napi 4-5 laza széklet jellemzi, mely 3-4 nap múlva magától megszűnik. Az esetek 10 százaléka egy hétnél tovább tart, 1 százalék 1 hónap, vagy annál hosszabb ideig is elhúzódik, kórokozótól függően. A betegek 25 százaléka hány, 2-10 százalékban lázról és véres székletről is beszámol.
A betegség forrása a széklettel szennyezett étel vagy ivóvíz. A nem megfelelően kezelt ételek, félig átsült vagy nyers húsok (beefsteak), halak, kagylók, osztrigák, nyers zöldségek, gyümölcsök, csapvíz, jégkocka (akkor is ha alkoholba rakják), tej, tejtermék viheti át a kórokozókat. A "tiltó listán" szerepelnek még a hámozatlan gyümölcsök, majonéz, hideg szószok, salátás szendvicsek, fagylalt. Biztonságos a dobozos vagy palackozott ital, kávé, tea, jégkrém fogyasztása. Az esetek 85 százalékban valamilyen kórokozó igazolható (baktériumok, vírusok, paraziták). Egyes betegségekben szenvedők (gyulladásos bélbetegségek: Crohn-betegség, fekélyes vastagbél gyulladás) és a csökkent immunvédekezésű betegek fokozottan veszélyeztetettek.
Megelőzés, kezelés lehetőségei
Fontos bizonyos higiénés rendszabályok betartása:
- Soha ne igyunk csapvizet. Fogyasszunk palackozott vagy forralt vízzel készült italokat.
- Gyümölcsöt csak hámozva együnk.
- Kerüljük a nyers zöldségféléket.
- Italunkba soha ne tegyünk jégkockát.
- Fogmosáshoz használjunk palackozott vagy forralt vizet.
- Csak forralt vízzel készült teát és kávét fogyasszunk, szigorúan tej nélkül.
- Soha ne igyunk üvegből. Használjunk szívószálat.
Felmérések szerint Mexikóban 30-70%, Latin-Amerikában 70%, K-Afrikában (Kenya) 40-70%, Indiában 20-40%, Thaiföldön 10-30%-os a betegség előfordulása. Mérsékelten veszélyesek a D-Európai országok és néhány Karib-tengeri sziget.
Fiatalokat gyakrabban érint, mint az idősebb utazókat. Ez azzal magyarázható, hogy a fiatalok kalandosabb úti célt, utazási módot választanak, étkezési szokásaik is kötetlenebbek, részben az élet során szerzett immunitásuk is hiányosabb. A kórképek súlyosságát alapvetően a folyadékvesztés mértéke határozza meg. Az utazó maga is felmérheti állapota súlyosságát: enyhének tekinthető a só- és vízvesztés, ha a nyelv bevont, kissé tapadós, kifejezett szomjúságérzés van.
Középsúlyos esetben a nyelv tapadós, a szemek besüppedtek, és a vizelet-elválasztás csökken, csecsemőknél a bőr redőzhető. A szívműködés szapora, a pulzus elnyomható, a légzésszám emelkedhet. Súlyos esetben (10% körüli súlyvesztés) a bőr könnyen redőbe emelhető, a szemek mélyen ülnek, a tekintet riadt, az acidózis jeleként szaporább és mélyebb a légzés. A könny- és vizelet-elválasztás megszűnik, a pulzus elnyomható, a beteg nagyfokú szomjúságról és gyakran lábikragörcsről panaszkodik. A rizikócsoportba tartozó utazók tartsanak maguknál egészségügyi kártyát állapotukról, gyógyszereikről és előre tájékozódjanak a külföldiek ellátására felkészült kórházak elérhetőségéről!
A prevenció lehetséges módjai:
- Hygienes fegyelem (széklettel kontaminálódhatott ételek, italok kerülése)
- Probiotikumok alkalmazása
- Profilaktikus és terápiás (csak a súlyos esetekben) antimikróbás kezelés
- Tüneti kezelés: folyadékpótlás
Az antibiotikus profilaxis a veszélyeztetett csoportban indokolt. Egyebekben csak a nem gyógyuló és a súlyos esetek igényelnek antimikróbás kezelést.
Forrás:
Pap Á., Demeter P., : Probiotikumok a diétás kezelés hatékony kiegészítői a gasztroenterológiában, Hippocrates VIII/ 2., 2006. március-április-május
Koji Nomoto: Prevention of infections by probiotics, J. of Bioscience and Bioengineering, Vol. 100, No. 6, 583-592. 2005.
