Az Oxfordi Egyetemen Morton Kringelbach és munkatársai 12 krónikus fájdalomban szenvedő beteg kezelése kapcsán vették észre az összefüggést egyes, elektródák segítségével rögzített agyhullámok jelei és a fájdalom erőssége között. Az elektródák megfelelő elhelyezésével "elcsípve" a fájdalmat jelző agyhullámokat elsőként sikerülhet objektív módon értékelni, mit érezhet a beteg.
Eddig csak egyes agysejtekről volt ismert, hogy fájdalom idején aktívak. Aktivitásuk azonban pusztán azt adta az orvosok tudtára, hogy van-e fájdalom, vagy nincs, annak erőssége továbbra is talány maradt. Kringelbach és munkatársai alacsony frekvenciájú agyhullámokat találtak, melyek minden bizonnyal két, mélyen fekvő agyi terület aktivitásához köthetők. A hullámok annál hosszabbak, minél erősebb a fájdalom.
A kutatók a két agyi elektróda által küldött jeleket rögzítették, miközben a páciensek testén egy fájdalomérzékeny és egy viszonylag érzéketlen területet ingereltek, a páciensnek pedig megfelelő skálán jeleznie kellett, mekkora fájdalmat érez. A szubjektív fájdalomérzet erőssége és az agyhullám objektív jelzőszámai között egyértelmű volt az összefüggés.
Kringelbach arra számít, hogy a megtalált agyterületekbe ültetett elektródák segítségével az ismeretlen eredetű krónikus fájdalomban szenvedő betegeknek segíteni is tudnak majd. A következő lépés annak kiderítése lehet, hogy hogyan változnak a fájdalomjelző agyhullámok fájdalomcsillapító elektromos ingerlésre és a kémiai fájdalomcsillapítók, gyógyszerek alkalmazását követően.
Forrás:
www.nature.com
