Évek óta tapasztalható, hogy bizonyos kórházak élen járnak a donorjelentésben, míg más hasonló gyógyintézmények nem. Az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája által indított program célja, hogy minél hatékonyabb legyen a donorfelismerés, és eljusson a megfelelő információ a szervadományozásról orvosi és lakossági szinten.
Külföldi példák egyértelműen bizonyítják, hogy azokban a kórházakban, ahol donációs (azaz a szervadományozással foglalkozó) szakember dolgozik, jóval több donort jelentenek, és abban is eredményesebbek, hogy miként kell a szervadományozásról kommunikálni a hozzátartozókkal. Tipikus eset, hogy az agyhalott beteg szervei nem jutnak el a megfelelő helyre, mert a rokonok nem fogadják el a halál tényét, összetévesztve az agyhalált a kómával, még reménykednek a jobbulásban. Pedig egy ilyen donor akár hatnál is több ember életét megmentheti, hiszen hasznosítható mindkét vese, az akár két részre osztható máj, a szív, a tüdő és a hajnyálmirigy.
Több oka is van, hogy miért vesznek el értékes szervek. Jelenleg semmiféle retorzió nem éri azokat a kórházakat, ahol ezt elmulasztják. A háttérben persze sokszor a tiltakozó hozzátartozók állnak, akik megakadályozzák a szervadományozást. Mivel nincs kifejezetten ezzel foglalkozó szakember a kórházakban, jobbára az intenzíves orvosnak kell megvívnia a csatát a rokonokkal, és elmagyarázni, hogy csak a gépek működtetik a szerveket, de szerettük valójában már halott.
Pedig a magyar jogszabályok egyértelműek: minden olyan tizennyolc éven felüli állampolgár szerve felhasználható, aki az életében nem tiltakozott ez ellen. De hiába a jogszabály, a gyakorlat azt mutatja, hogy ha a család nem engedi a szervkivételt, akkor mindegy, hogy az illető nem szerepel a tiltakozók adatbázisában. A donáció nem valósul meg.
Beszéljünk róla!
Természetesen nagyon sokat számít, hogy az orvosok miként kommunikálják ezt a beteg hozzátartozóinak. Az Alapítvány célja, hogy az egészségügyi dolgozókhoz is közelebb vigyék a témát, hiszen a tanulmányok alatt nincs olyan óra, amelyen arra készítenék fel a doktort, hogy miként közölje valakivel: a hozzátartozója meghalt, de a szerveivel másokon még lehet segíteni.
Az Alapítvány nem csak a kórházakat járja, hanem előadásokat tartanak egészségügyi iskolákban, valamint vándor fotókiállításuk járja az országot, ahol a szervadományozás folyamatát mutatják be. Fórumokat szerveznek a vesebeteg (dializált) emberek és családjuk számára a szervátültetésről, ezen belül speciálisan az élődonoros szervátültetés lehetőségéről. Emellett még nyomon követik szervátültetettek, főleg a gyerekek életét. Táborokkal, programokkal segítik őket, hogy újra teljes életet élhessenek.
Külföldi segítség
Az Európai Unió tagjaként az is felmerül, hogy miért nem tagja Magyarország az Eurotransplantnak (a hét uniós országot tömörítő nemzetközi szervcseréket bonyolító szervezetnek)? Kóbori László, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke szerint nagyon fontos a nemzetközi kapcsolat, és ez ügyben várhatók változások: jövő év januárjától elindulhat a csatlakozási folyamat, és ez egyértelműen előnyt jelent a régóta szervre váró és sürgősségi betegek számára.
Kóbori László szerint fontos terület még az élődonoros szervátültetés. A segítségnek ez a formája a vese- és a májbetegek esetében jöhet szóba, bár utóbbi ritkább, és mivel nagyobb műtét, csak válogatott esetben alkalmazzák.
A vesetranszplantációk azonban biztonságosak a donor számára, főleg a laparoszkópos technika bevezetését követően. A műtét után csak néhány napig kell kórházban feküdni, utána ugyanolyan életet élhet a felajánló, mint előtte. A donor lehet vér szerinti rokon és közeli barát is. Bár még mindig az alsó-középmezőnyben vagyunk európai szinten, de az élő donoros átültetések száma lassan ugyan, de növekszik.
