Fenti megállapításokat a Penn State University kutatói által készített tanulmány alapozza meg, amelyről a projekt vezetője, Mark Shriver antropológiaprofesszor kifejtette, hogy az orr olyan vonásaira fókuszáltak a teljes népességben, amelyek különböznek a földrajzi variációk (az uralkodó hőmérséklet és a páratartalom) szerint. Shriver és csapata állítja, hogy az emberek orrának alakjáért a helyi klíma felel, amelynek őseik huzamosabban ki voltak téve, akár meleg és nedves, akár hideg és száraz levegőről volt szó.
A kutatók az orrlyukak és az orr alakját 3D képalkotással elemezték. Megmérték az orrlyukak szélességét, a közöttük lévő távolságot, az orr magasságát, az orrhát hosszát, és hogy az orr milyen messzire emelkedik ki az arc síkjából. Tapasztalataikat a PLOS Genetics folyóiratban tették közzé.
Az egyik elképzelés szerint az orr formáját meghatározó különbségek véletlenszerűen fordulnak elő, amit genetikai sodródásként írtak le a kutatók. Csakhogy az orr mért jellemzőinek teljes népességen belül mutatott eltéréseit nem lehet magyarázni ezzel az elmélettel. Tehát, a természetes szelekció - miszerint bizonyos orrformák jobban illenek bizonyos körülményekhez - bizonyára szerepet játszott az emberi orr formájának fejlődéséhez. A kutatók szerint a tényt, hogy az embernek egyáltalán van orra, éppen a tüdőbe belélegzendő levegő jellemzői magyarázzák. Shriver csapata úgy találta, hogy az orrlyukak szélessége erősen kötődik a hőmérséklethez és az abszolút páratartalomhoz.
A tágabb orrlyuk gyakoribb, ahol meleg és párás a klíma, miközben a szűkebb orrlyuk hideg-száraz éghajlaton jellemző - mutatták ki a kutatók. "Mindez visszavezethető a Thomson-szabályra" - jelezte Shriver, utalva a 19. századi brit anatómusra. Arthur Thomson már az 1800-as években állította, hogy a hosszú, vékony orr száraz, hideg helyeken, míg a rövid és széles orr meleg, nedves területeken alakult ki. "Sokan tesztelték már e megállapítást koponyákon végzett mérésekkel, de senki sem ellenőrizte a megállapítás helyességét élő embereken" - szögezte le a pennsylvaniai professzor.
A szűkebb orrlyukak megváltoztatják a légáramlást , hogy az orrjáratok könnyebben maradjanak nedvesek, és a levegőt hatékonyabban tartsák melegen. Ez a tulajdonság fontos a hideg, száraz régiókban. Azok az emberek, akiknek ilyen orruk volt, valószínűleg könnyebben szaporodtak hűvös és száraz éghajlaton, mint a szélesebb orrúak, akik távol az egyenlítőtől nem tudták fenntartani a populációjukat.
A szexuális szelekció - ahogy a kutatók rámutattak -, azaz a kisebb vagy nagyobb orr preferálása is befolyásolhatja az orrméretben tapasztalható különbségeket a népesség egészében. A szépségideálok követhették a trendet, hogy bizonyos típusú orral mennyire alkalmazkodtak jól az emberek a helyi klímához.
Forrás: medicinenet.com
