A szklerózis multiplex (SM) olyan autoimmun betegség, melynek lényege, hogy a szervezet védekező rendszere megtámadja az idegrostok védő ?szigetelését?, azaz a velőshüvelyt, és ez a központi idegrendszer működési zavarát okozza. Az SM elnevezés a velőshüvely többszörös (multiplex) és heges (szklerózis) károsodására utal. A betegség tünetei sokfélék lehetnek, a beteg fáradékonyságot, homályos látást, zsibbadást, egyensúlyvesztést, járási nehézségeket, vizelet- és széklettartási problémákat, beszédproblémákat, depressziót, valamint memóriazavart tapasztalhat. A betegség oka ismeretlen, az egyik lehetséges magyarázat szerint genetikailag fogékony egyénekben alakul ki külső környezeti tényezők hatására (pl. vírus). A világon körülbelül 2 millió embert érint a betegség, ebből Magyarországon több mint 8000 beteg él. Előfordulása az Egyenlítőtől az északi és déli sarkvidék felé haladva nő. Az SM nem fertőző, a statisztikák szerint elsősorban 20-40 év közötti fiatalokat érint, és kétszer gyakrabban fordul elő nőkben, mint férfiakban. Az esetek mintegy kétharmadában 10-15 év után a SM már mozgáskorlátozottsághoz vezethet.
A szklerózis multiplex világnapja
Jelenleg nem gyógyítható a betegség; az elérhető terápiás lehetőségeket három csoportra oszthatjuk: az elsőbe tartoznak az SM fellángolását csökkentő készítmények, a másodikba az immunrendszert moduláló terápiák, amelyek lassítják a betegség előrehaladását, a harmadikba pedig a tüneti kezelések (pl. a görcsös izom?összehúzódások csökkentésére). A felsorolt kezelési lehetőségek mellett új irányvonalként jelent meg olyan okosgyógyszer törzskönyvezése, amely a korai és erőteljes terápiás beavatkozást teszi lehetővé bizonyos betegek esetében. Az infúziónak nagyon markáns hatása van a gyulladás csökkentésére olyan betegekben, akiknél az idegrostok károsodása még nem előrehaladott, így a gyulladás csökkentése még jelentősen befolyásolja a betegség lefolyását. Az immunválasz ilyen hatékony gyengítése mellett azonban számolni kell a kifejezettebb mellékhatások megjelenésével is. Összességében ez az irányvonal egy a jelenleginél jóval egyénibb, személyre szabottabb terápiás megközelítést tesz lehetővé.
