A felnőttkorban kialakuló végállapotú veseelégtelenség több százmillió embert érint szerte a világon, aminek hátterében az áll, hogy a vesére nagyon rosszul hatnak olyan civilizációs betegségek, mint a cukorbetegség és a magas vérnyomás. Ezek egyre gyakoribbak lesznek, így pedig egyre elterjedtebb a vesekárosodás is.
Ha bekövetkezik a végstádiumú veseelégtelenség, vesepótló kezelésre van szükség, amely a gyakorlatban rendszeres dialízist vagy vesetranszplantációt jelent. Utóbbi ugyan mindenképp előnyösebb, de a donorok hiánya, illetve az átültetendő szerv szállításával, illetve a műtéttel járó akut oxigénhiány nagyban befolyásolja a transzplantáció sikerét és az átültetett szerv hosszú távú működését.
Magyar felfedezés segíthet a vesebetegeken
Ha minden jól megy, akkor az akut vesebetegség kezelését, illetve a transzplantációt teheti hatékonyabbá az a felfedezés, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Semmelweis Egyetem Lendület Diabétesz Kutatócsoportja tett, és amelynek eredményét nemrég publikálták az egyik legrangosabb nefrológiai szaklap, a Journal of the American Society of Nephrology hasábjain. A kutatás középpontjában a szigma-1 receptor áll, amelyet mindeddig a központi idegrendszer dajkafehérjéjeként tartottak számon, és úgy gondolták, hogy elsődlegesen a tanulásban, a memóriában játszik szerepet.
A Fekete Andrea által vezetett kutatócsoport arra jött rá, hogy ugyanez a receptor a vesében is segíthet az akut szöveti károsodások kivédésében. A felfedezés azért jelentős, mert jelzi, hogy a szigma-1 receptor gyógyszeres serkentése új kezelési lehetőséget jelenthet a nagy halálozással járó akut vesekárosodás kezelésében, illetve sikeresebbé teheti a transzplantációkat is.
