Mivel a fájdalom szubjektív érzés, minden ember másként reagál rá, ezért elég nehéz meghatározni, körülírni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1986-ban adta ki a fájdalom kezelésére vonatkozó ajánlását, amelyben felállította az úgynevezett fájdalomlétrát. A modell elsősorban a daganatos megbetegedésben, krónikus fájdalomtól szenvedő betegek fájdalomcsillapításának lépcsőfokait határozta meg, és megjelenésekor hatalmas sikert aratott. A fájdalomlétra alapvetően az intenzitása alapján határozza meg a fájdalmat, pedig ez csak egyetlen tényező a sok közül, amellyel körül lehet határolni az érzést.
Az orvostudomány rohamléptékű fejlődése miatt azonban ma már sokan idejét múltnak tartják a fájdalomlétrát, hiszen azt nem veszi figyelembe, hogy a fájdalomnak különböző típusai vannak, más például a zsigeri fájdalom, ami a szerveinkben jelentkezik, más a neuropátiás fájdalom és más a nocipetitív, vagyis közönséges fájdalom érzése is, amikor például megvágjuk, megégetjük magunkat.
A különböző fájdalomérzésekkel orvoshoz forduló betegektől azt szokták kérni, hogy vezessenek fájdalomnaplót, hogy közelebb kerülhessenek a fájdalom okához. Ilyenkor a páciens mindennap egytől tízig terjedő skálán pontozza az érzést, valamint leírja azt is, hogy milyen tevékenységeket folytatott az adott napon. Ezzel az egyszerű módszerrel az orvos és a beteg is pontosabb képet kap a fájdalom típusáról, és természetesen így a megfelelő gyógymódot is könnyebb kialakítani.
A diagnózis felállítása
A diagnózis sokszor függ a beteg szubjektív leírásától, és bár többféle skála is létezik a fájdalom mérésére, mégsincs egyetlen objektív mérce, így az orvos általában a fájdalom története alapján határozza meg a gyógymódot.
A fájdalmat a következő formákban lehet leírni:
- karaktere alapján, például égő, csípő vagy szúró;
- hol érzi a beteg a fájdalmat, csak egy pontból vagy sugárzik-e;
- mikor érzi jobban, mikor kevésbé;
- a nap folyamán mikor jelentkezik;
- hogyan hat a napi tevékenységre, mennyire befolyásolja a hangulatát.
A fájdalom további mutatói:
- nyugtalanság;
- sírás;
- nyögés;
- grimaszok, fájdalmas arckifejezés;
- szociális érdektelenség;
- bolyongás;
- étvágytalanság;
- alvásproblémák.
A kezelőorvos ezek alapján már pontosabban be tudja határolni, hogy mi okozhatja a panaszokat és a fájdalomcsillapításra is hatékony megoldást tud javasolni.
Az akut fájdalom kezelése
Hirtelen bekövetkező, akut fájdalom esetén, mint amilyen például a fejfájás, fogfájás, ízületi fájdalom általában vény nélkül kapható, nem-szteroid gyulladáscsökkentőket szoktak ajánlani a háziorvosok és a gyógyszerészek. Ezek általában szájon át szedhető kapszulák, amelyek az emésztőrendszeren keresztül szívódnak fel. A gyógyszert mindig pontosan a betegtájékoztatóban leírtaknak, vagy az ön kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje.
Gyors fájdalomcsillapításra lehet szükség fejfájás , fogfájás, menstruációs fájdalom esetén, viszont hosszú távon egyik fájdalomcsillapító szedését sem javasolják a szakemberek.
Forrás: Practical Pain Management , Medical News Today
