Miért fázom, amikor más nem?

Mindennapi tapasztalatunk, hogy egyes emberek jobban bírják a hideget. A férfiak általában hidegtűrőbbek, mint a nők, és a nők jobban viselik a hűvösebb időjárást, mint a gyermekek. Emellett a testi sajátosságok és még a kulturális különbségek is árnyalják hidegérzetünket. Például az északi népek hagyományosan jobban bírják a hideg időjárást, mint a mediterrán országokban élők. De mi van akkor, ha például két magyar nő közül az egyik jobban fázik, mint a másik? Megmagyarázható ez mindentől függetlenül, az élettan alapján?    

Természetesen igen. A legfrissebb kutatások szerint a hidegérzékelés valójában egy általános védelmi mechanizmus, tulajdonképpen az agy bunkósbotja, amely a közelgő veszélyre figyelmeztet – olvasható a The Conversation cikkében. Az a funkciója, hogy ha a bőr felszínének hőmérséklete csökkenni kezd, akkor megelőzze a test belsejének kritikus hőmérséklet-csökkenését. Bár szervezetünk relatíve jól bírja a hideget, hirtelen hőmérséklet-csökkenésnél fennáll a veszély, hogy belső szerveink lehűlnek, majd idővel az egész test kihűl. Mivel ez biztos halálhoz vezet, szervezetünk azonnal figyelmeztet a legkisebb hőmérséklet-csökkenésre. Vagyis az egyéni hidegérzet különbsége abban áll, hogy kinek erősebben, kinek gyengébben jelez a szervezete a hidegről.  

Az is érdekes, hogyan érzékeljük a hideget: a bőrön keresztül. De az agy nemcsak a hideg tényét rögzíti, hanem a hőmérsékleti esés gyorsaságát és tartósságát is. Ezért van, hogy hideg vízbe ugorva sokkal jobban fázunk, mint pár pillanattal később, amikor „megszoktuk” a hidegséget. Ilyenkor a bőrhőmérsékletünk alacsony, de állandó. Valószínűleg remegni is kezdünk, hiszen az agy beindítja a „cidrit”, amely extra hőt generál a szervezetben, ezzel is megelőzve a kihűlést. Továbbá gyorsan eldől az is, hogy mennyire fázunk, és hogy milyen intézkedéseket kér az agy a hideg ellen. Például sürgősségi érösszehúzást rendel el, amely az áramló vért és hőjét a belső szervekbe szorítja.

A hidegérzékelést a genetika is befolyásolja, erre ikerkutatások világítottak rá. Az eredmények szerint örökölhető az, ha valakinek folyton fázik a keze és a lába, ez pedig egy fontos faktora az egészséges hőérzékelésnek. Sőt, még pszichológiai oldala is van a dolognak: sokan képesek azért fázni, mert azok az emberek, akik hozzájuk közel állnak éppen, szintén fáznak. Kísérletek szerint "hidegrázós" felvételek láttán a résztvevők is fázni kezdtek. Alacsonyabb lett a testhőjük és a kézfejükben lévő erek összeszűkültek, pedig nem voltak hidegebb környezetben, mint akkor, amikor a videót nézték.

Kutatások azt is kimutatták, hogy a depresszió és a szociális izoláció is befolyásolja a hidegérzékelést: azok, akik ezektől szenvednek, jellemzően fázósabbak. Ez is visszacsatolás azonban a pajzsmirigy-alulműködésére, mivel a depresszió és a szociális izoláció hozzájárulhat a pajzsmirigyproblémákhoz.

Ez is érdekelheti

Kisállatok

A halhatatlanság létezik: az állat, amely nem tud meghalni

DNS

Boldogkői Zsolt molekuláris genetikus: „a génjeinket sokan a sorsszerűséggel azonosítják, a helyzet azonban nem ez”

génszerkesztés

„A genetikai meghatározottság nem végzetes sors” – Falus András a gyógyítás egyik legígéretesebb lehetőségéről

kutatás

Rendkívüli eredményt értek el debreceni kutatók

Mint látható, a közös élettani alapok mellett egyéni sajátosságok is befolyásolják a hidegérzetünket. Például a genetika, a nem, az anyagcsere állapota. Így eshet, hogy az egyik ember már 21 fokban is fázni kezd otthon, míg a másik pólóban flangál vidáman az utcán 15 fokban.