A luxemburgi parlament szűk többséggel elfogadta az aktív eutanáziáról szóló törvényt.
A jogszabály büntetlenséget biztosít azoknak az orvosoknak, akik aktív segítséget nyújtanak a beteg elhalálozásához vagy öngyilkosságához. Ennek előfeltétele, hogy a gyógyíthatatlan betegségben és elviselhetetlen fájdalmaktól szenvedő beteg saját akaratából és meggyőződéséből, írásban ismételten kifejezze akaratát földi életének befejezésére. A döntést a Német Hospice Alapítvány és a luxemburgi katolikus egyház is bírálta.
A szocialisták és a zöldek által előterjesztett törvénytervezetet 30 szavazattal, 26 ellenszavazattal és 3 tartózkodással fogadták el. A szavazásra a frakciófegyelem nem volt érvényes, vagyis mindenki lelkiismerete szerint szavazhatott.
Az aktív eutanáziát akár 16-18 éves betegek is kérhetik, ha ehhez szüleik vagy törvényes képviselőik hozzájárulnak. Az önálló döntésre képtelen betegek esetén elegendő a rendelkező nyilatkozat. A törvény kötelezi az orvosokat, hogy több alkalommal, hosszú beszélgetéseket folytassanak a beteggel és a beszélgetésbe tanácsadás céljából egy másik orvost is bevonjanak. A törvény szerint minden egyes eutanázia- esetet egy ellenőrző bizottság elé kell vinni. Törvénysértés esetén az esetet átadják az ügyészségnek.
A luxemburgi parlament már korábban egyhangúlag elfogadott egy másik törvényt a halálba kísérés során követendő eljárásról. Ennek költségei a betegpénztárakra hárulnak. Ennek értelmében az orvosok már nem kötelesek minden áron meghosszabbítani a beteg életét. A törvény azt is megengedi, hogy a betegnek fájdalomcsillapító készítménykoncentrátumokat adjanak be, amelyek kiválthatják az élet megrövidítését.
Az eutanáziatörvény alkotmányossági vizsgálat céljából a Nagyhercegség Államtanácsa elé kerül. Az aktív eutanáziáról szóló törvényt Hollandiában 2001-ben, Belgiumban 2002-ben fogadták el.
