Melyek azok a tényezők, amelyek a csontanyagcserét a csontbontás irányába tolják el, illetve amelyek miatt eleve kisebb a csontok tömege, amelyből még további veszteségre lehet számítani az idő múlásával?
A 16. életév után jelentkező, tehát késői első havi vérzés hormonháztartási problémákat jelezhet, ami szintén hátrányosan befolyásolhatja a fiatalkori csontépítést. Ha 15 éves korig nem jön meg az első menstruáció, érdemes felkeresni a gyermek-nőgyógyászt.
A nőknél ugyancsak fokozza a csontritkulás veszélyét a 40 éves kor előtti, tehát korai menopauza, a rendszertelen havi ciklus, a túl hosszú, több éves szoptatás, illetve, ha valaki egyáltalán nem szül. A közvetlen okok részben a felsoroltaknak a szervezet hormonháztartására gyakorolt szerepében keresendők. A szoptatásnál egyébként is sok tápanyagot tesz a szervezet a tejbe, és ha azokat az anya a táplálkozásával nem pótolja, akkor bizony az anyai szervezet saját tartalékaiból vonja el a kicsi számára.
Az életmódbeli tényezők között érdemes megemlíteni azokat a "kalciumelvonókat", amelyek a csontokban a kalcium megkötését, illetve a szervezetben a kalciumfelszívódást gátolva, vagy éppen a kiválasztást fokozva fosztják meg a szervezetet a szükséges kalciumtól, és amelyeken mindenki változtathat. A szervezettől sok kalciumot von meg a dohányzás és a túl sok alkohol. Koffeintartalmánál fogva a kávéból egyetlen csésze akár 8-10%-kal is növelheti a kalciumszükségletet, és tannintartalma csökkenti a csontépítéshez nélkülözhetetlen nyomelemek felszívódását is. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy sokszor a tejeskávét kedvelőknél a kávé közvetve jelentős kalciumforrás is, hiszen sokan a tejet önmagában nem is innák meg.
Ha munkája jellegén nem is változtathat az ember egykönnyen, ellensúlyozható a sok ücsörgés, a mozgáshiány rendszeres spottal. A csontozat rendszeres terhelése nélkül azonban felborulhat az egyensúly.
A nap ultraibolya sugarainak köszönhetően képződik a bőrben a D3-vitamin, amely nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához, hasznosulásához. A városlakók életük nagy részét természetes fény nélkül, zárt helyen töltik, ezzel növelve csontritkulásra való esélyüket.
A vékony testalkatról már esett szó, de talán sokakat meglep, hogy az olyannyira egészségesnek tartott ajánlott testsúly elérését célzó fogyókúrák sem kedveznek a csontoknak. Nos, nem önmagában a fogyókúrával van a probléma, hanem azzal, hogy ilyenkor általában olyan drasztikus étrendi változásokat hajtanak végre a fogyni vágyók, amely egyoldalúsága miatt az anyagcserét felborítva végső soron megfosztja a szervezetet a csontok számára fontos anyagoktól. Ezért rendkívül fontos, hogy aki ilyen fába vágja a fejszéjét, az különösen figyeljen oda a kiegyensúlyozott kalcium-, nyomelem- és vitaminbevitelre, ill. -pótlásra.
Részben táplálkozási, részben természetesen öröklött rizikótényező a tejfehérje- vagy tejcukorérzékenység, mert a tejjel az egyik legfontosabb kalciumforrástól esik el az ember. Ezért, aki nem szereti a tejet, nem tudja megemészteni vagy allergiás rá, máshonnan kell, hogy pótolja a benne lévő tápanyagokat. Attól függően, hogy csak tejet, vagy egyéb tejtermékeket sem fogyaszt az illető, fokozódhat a csontritkulás kialakulásának veszélye.
A túlságosan sok foszfát, amit a szénsavas üdítőitalokkal, elsősorban a kólával fogyasztunk el, szintén csökkenti a csonttömeget. Általában pont azok az élelmiszerek tartalmaznak nem kevés foszfátot is, amelyek jelentős kalciumforrások, de ez nem is baj, hiszen 1:1 arányban fogyasztva őket, ideális a táplálkozásunk. Az üdítők viszont úgy tartalmaznak ráadás-foszfátot, hogy kalicumtartalmuk elenyésző.
Veszélyeztetettek továbbá bizonyos egészségi problémával küszködők, például a pajzsmirigy-túltengésben szenvedők, illetve azok, akik pajzsmirigy-betegség miatt gyógyszeres kezelésben részesülnek. Ugyancsak veszélyeztetettek a kortizon-készítményeket használók, a kemoterápián átesők, az idült gyomor-bél betegségek következtében kialakuló felszívódási zavarokkal élők, azok, akiknek veseköve a fokozott kalciumkiválasztás miatt képződött.
A férfiaknál is az ivarmirigyek működésének csökkenésével, az androgénhiánnyal függ össze a csontritkulás. Az ő esetükben azonban ezek a változások folyamatosak. Azok a férfiak viszont, akiknél valamilyen oknál fogva fokozott androgénhiány lép föl, veszélyeztetettebbek.
A nagy fehérje- és sófogyasztás az ezzel járó fokozott kalciumvesztés miatt szintén rizikótényező. Különösen, ha ez eleve kalciumhiányos táplálkozással jár együtt, ami önmagában is jelentős rizikófaktor.
