Csonttörések tünetei és kezelése

Dr. Szemerédy Viktória

 Dr. Szemerédy Viktória

 

Dr. Sashegyi Mihály

 Dr. Sashegyi Mihály

 

Betegséglexikon mobil alkalmazás

Mik a csonttörések?

Törésnek nevezzük a csontszövet folytonosságának megszakadását, amikor a szilárd szövetben törési rés keletkezik. Ez történhet direkt erőbehatásra vagy spontán, valamely társbetegség - daganatos elváltozás, csontritkulás, vitaminhiányos állapot - következményeképp. A csonttöréseknek két alaptípusát, a nyílt és a zárt törést különböztetjük meg.

A csonttörések előfordulása

A csonttörés előfordulása a világ minden táján nagy változékonyságot mutat. Kétségtelenül gyakrabban fordul elő a csontritkulás kísérőjelenségeként, amikor kisebb erőbehatásra is a csontok súlyos sérülése következhet be, illetve 65 év felett, amikor az esetleges kísérőbetegségekhez jelentős mértékben hozzájárulnak az egyensúlyi zavarok és a reflexidő csökkenése. A csontképzést segítő ásványi anyagok - elsősorban a kalcium - hiánya esetén a csonttörés szintén gyakrabban fordul elő.

Csontritkulás következtében Magyarországon évente 16 ezer súlyos combnyak-törés, 35 ezer csigolya-összeroppanás, és 21 ezer alkar- és csuklótáji törés következik be.

A csonttörések okai

A csonttörések felosztása szerint négy jellegzetes törési formát különböztetünk meg. A traumás törések egyszeri, hirtelen ható, a csont rugalmasságát kimerítő erőbehatásra jönnek létre. A patológiás töréshez nincs szükség különösebb erőbehatásra: a csont valamely társbetegség következtében meggyengül, elvékonyodik, és a törés ezen a kóros csontszerkezeten gyakran "spontán" következik be. Ez előfordulhat csontritkulásban, rosszindulatú daganatos megbetegedésben, hormonális betegségekben, illetve besugárzáskor vagy immunhiányos állapotban. A csontállomány elvékonyodása esetén fenyegető törésről beszélünk: ez az állapot igen gyakran vezet patológiás töréshez. A fáradásos törés akkor jön létre, amikor a csontfelszínre erőltetett hajlító, nyíró vagy húzóerők irányulnak, rendkívül hosszú ideig. A fáradásos törés egy típusos példája a súlylökők szakításos törése az aktív kéz egy kéztőcsontjának alapján. A zöldgally-törés típusos sérülés a gyermekek hosszú csöves csontján.

A törések keletkezési mechanizmusai jellegzetes sérülési formákat hozhatnak létre a csontokon, kivéve direkt erő esetén, amikor a sérülés típusát a hatóerő nagysága szabja meg. A indirekt erőbehatásra kialakuló töréseket öt osztályba soroljuk. Hajlító erő hatására a törés leggyakrabban haránt irányú vagy rövid, ferde lesz. A csavarás spirális lefutású törési felszíneket hoz létre a csonton. A nyírás úgy hat, hogy az elmozdulás rögzített csont - testrész - mellett jön létre, ezért a csonton letörés vagy csipkés törési végek alakulnak ki. A kompressziós törés szivacsos csonton hoz létre jellegzetes sérülést, a csont formája az "összeroppanás" következtében teljesen megváltozik. Ha az indirekt erő jellege szakításos, akkor ennek eredményeképp az izom, az ín vagy a szalag tapadása válik le. A csontvégek között ilyenkor húzás érvényesül. A különböző törési mechanizmusok jellegzetes elmozdulást okoznak a törtvégek között.

A csonttörések tünetei

A csonttörés nemcsak a csontszövet, de a csontot borító csonthártya, a környező erek és idegek sérülésével, az izmok bevérzésével és duzzanatával is jár. A törés felismeréséhez vezető tüneteket alapvetően három nagyobb egységre oszthatjuk.

A csonttörés biztos jelének számít nyílt törés esetén a tört csontrészek kibukkanása a bőrön keresztül. Fedett törés esetén biztos jelnek tekinthető, ha a végtag alakja megváltozik, deformálódik, illetve mozgathatósága kórossá válik. Szintén ebbe a csoportba tartozik a törött csontvégek ropogása - a krepitáció -, és koponyaalapi törés esetén a liquor - az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék - csorgása a fülből illetve az orrból.

A csonttörést valószínűsíti az érintett testrész fájdalma, élettani működésének zavara illetve teljes kiesése, és a törést körülvevő duzzanat vagy vérömleny.

A törések legfontosabb általános tünetei közé tartozik a vérvesztés, illetve a vérvesztés mértékének tünetei. A vérvesztés mértéke nyílt törés esetén egyértelmű lehet, különösen, ha a helyszínt egészségügyi szakember méri fel, zárt törés esetén viszont az adott csontot érintő átlagértékekkel kell számolni.

A csonttörések diagnózisa

A kórisme felállítása a kórelőzmény felvételével kezdődik, amelynek során az eszméletén lévő beteg vagy annak hozzátartozója, esetleg a baleset, sérülés szemtanúja beszámol a történtekről. A kórelőzmény felvételének szerves részét képezi a kísérő betegségek, illetve az ezt megelőző sérülések és műtétek felsorolása. A fizikális vizsgálat során a traumatológus elsősorban a csonttörés biztos jeleit kutatja, majd megvizsgálja a lágyrész-sérüléseket, ellenőrzi a keringés jeleit - a pulzust és a végtag hőmérsékletét - a törés környezetében, és megvizsgálja a mozgató- és az érzőidegek működését.

A legegyszerűbb eszközös vizsgálat a kétirányú röntgen

A legegyszerűbb eszközös vizsgálat a kétirányú röntgen

Az eszközös vizsgálatok legegyszerűbbike a kétirányú röntgenfelvétel, amelynek során két, egymásra merőleges irányból készítenek felvételt. Ez nélkülözhetetlen diagnosztikai eljárás, amelyet szükség esetén speciális felvételekkel egészítenek ki. A röntgenfelvétel készítésének alapvető követelménye, hogy a csontokat határoló ízületek is jól ábrázolódjanak rajtuk. A CT-vizsgálat a csontok, az MRI-vizsgálat a lágyrészek pontosabb szemléltetésére ad lehetőséget. Ha a törés kapcsán felmerül a folyadék- vagy a léggyülem lehetősége - például bordatörés kapcsán kialakuló mellkasi folyadékgyülem -, ezt ultrahanggal lehet igazolni. Ha komoly ér- illetve idegsérülés gyanúja merül fel, ezt kontrasztanyagos vizsgálattal mutatják ki. A patológiás törések hátterében a csontszerkezet kóros elvékonyodása állhat, ezt szcintigráfiás vizsgálattal lehet igazolni.

A csonttörések kezelése

A csonttörések kezelésének célja a legrövidebb idő alatt és a legkevesebb szövődménnyel járó gyógyulás, amelyet követően a csont funkciója a lehető legnagyobb mértékben áll vissza. A kezelés módja az esetek döntő többségében konzervatív vagy műtéti lehet.

Ha azonban a törés stabil - nem mozdult el -, akkor alkalmazhatunk funkcionális kezelést, amelynek lényege a pihentető kötésben vagy anélkül történő gyógyítás. Ezt irányított mozgatókezeléssel lehet kiegészíteni.

A konzervatív kezelés előnye, hogy a gyógyulás műtéti beavatkozás nélkül történik. Ez többek közt azért lényeges, mert így kiküszöbölhető a műtéti feltárásból kialakuló esetleges fertőzéses szövődmény. Hátránya többek közt, hogy a tartós rögzítés fokozza a vérrög kialakulásának kockázatát. Feltárás nélkül a törtvégek anatómiai helyzetének rekonstruálása sem lehetséges maradéktalanul, és a hosszú gyógyulási idő miatt a mobilizálás csak későn kezdhető el. A konzervatív töréskezelés három alapszabálya a 3 R: repozíció, azaz az anatómiai viszonyok helyreállítása - a rögzítés - és a rehabilitáció, vagyis a sérült terület működésének visszaállítása.

Az első lépés a törött csont törtvégeinek összeillesztése az eredeti állapot szerint, ekkor helyreállítják az anatómiai szituációt. Erre csak akkor nincs szükség, ha a törés nem mozdult el, vagy minimális elmozdulással járt. A következő lépés a rögzítés: a végtagtöréseket általában alápárnázott gipszsínekkel rögzítik az első ellátás során. A gipszet - amennyiben lehetséges -, ma már műanyag rögzítők váltották fel. A hosszú csöves csontok rögzítésénél fontos, hogy a gipsz fixálja a csontot határoló ízületeket is. A kezelés utolsó lépése a törött végtag rehabilitációja, fokozatos terheléssel.

A csonttörések műtéti kezelésére számos lehetőség adott. Előnyei közé tartozik a törtvégek anatómiailag kifogástalan illesztése, a korai mozgathatóság illetve terhelhetőség. Hátránya a műtéti feltárásból eredő esetleges fertőzésveszély, az újabb műtét a rögzítő fém eltávolításakor, a rögzítő fém törése, lazulása, és az erre kialakuló allergia. Mindenképp műtéti kezelést kell alkalmazni többek közt az ízületbe hatoló és ízület közeli törések esetén, nyílt törések esetén, és akkor, ha a csonttörést ér-illetve idegsérülés is kíséri.

Az implantátumok elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk intramedulláris - csontvelőüregen belüli -, extramedulláris - a csontfelszínen elhelyezkedő -, és vegyes típusú csontrögzítő eljárást. A vegyes típusú csontrögzítések az említett két eljárást ötvözik.

A csontvelőn belüli implantátumok lényege a törött csont belülről történő rögzítése. Az Ender-szegezés és a velőűr-sínezés instabil csontegyesítő eljárásnak számít, ma már ritkán alkalmazzák, ha mégis, akkor a felső végtagon, illetve gyermekkorban. Ennek tökéletesítésére alkották meg a stabil csontegyesítő eljárásokat, amelyek alapja a velőűr-szegezés. Ebben az esetben a "velőűrszeg" szorosan a csöves csont belsejében található csontvelő üregébe illeszkedik, és megakadályozza az oldalirányú mozgásokat. Ha a törés még stabilabb rögzítést igényel, a velőűrszegen található furatokba a csontvelőbe történő bevezetés után a csont külső felszíne felől csavarokat illesztenek, ezt az eljárást reteszes velőűr-szegezésnek hívják.

Az extramedulláris módszereken belül két technika jutott kiemelkedő szerephez. A lemezes csontegyesítés lényege a csont sajátosságaihoz alkalmazkodó lemezek és változó menetsűrűségű csavarok alkalmazása. A speciális lemezek nyomást gyakorolnak a törtvégekre, így megteremtik az elsődleges csontgyógyulás lehetőségét. A "tűződrótos feszítőhurkos" eljárás az aszimmetrikusan terhelt törések esetében hasznos. Érdemes megemlíteni a külső rögzítéses technikát, a fixateur externe-t: ebben az esetben a sérüléstől távol, ép csontrészekben rögzítik a csavarokat, amelyek végei áthatolnak a bőrön, és végeit fémkeretek tartják össze. Ilizarov nevéhez fűződik az a módszer eredete. Ennek az eljárásnak a segítségével a hosszú csöves csontokon pótolható a csonthiány, vagy végezhető csonthosszabbítás.

A csonttörések gyógyulási esélyei

A csonttörés gyógyulásának alapvető feltétele a csontszövet regenerációs képessége, amely szoros kapcsolatban áll a csontnak és környékének jó vérellátásával és az érintett rész szöveti nyugalmával.

A csonttörés gyógyulásának alapvetően két fajtáját különböztetjük meg. Ideális esetben elsődleges csontgyógyulás következik be. Ez egyrészt abban az esetben jöhet létre, amikor a törtvégek nem mozdultak el, vagy az elmozdult törtvégek repozíciója - visszahelyezése - maradéktalanul következett be, és a törési rés zárt. Ezt a traumatológia kontakt gyógyulásnak hívja.

Ha a törtvégek között kisebb-nagyobb rések maradnak, a törési vérömlenybe a környezet felől sejtes elemek vándorolnak, majd kapilláris erek nőnek bele. Ezt a folyamatot másodlagos csontgyógyulásnak hívjuk. Ebben az esetben a kialakuló hegszövet rögzíti a törtvégeket, az eredeti csontszerkezet később differenciálódik. Ha a szöveti nyugalom nem teljes, a növekvő kis erek elnyíródhatnak, és a törési rést érszegény kötőszövet tölti ki, a törési callus.

A töréskezelésnek számos általános szövődménye ismert. A mozgásképtelen állapot kiváltképp az időseket veszélyezteti, ezért míg fiatalabb korban a törés gyógyulásának optimális és tartós elérése a cél, időseknél akár a szerényebb végleges gyógyítási eredményt is mérlegelni kell. A trombózis leggyakrabban a tartós inaktivitás eredménye, ezért megelőzése különös jelentőséget kap az alsó végtagi és a medencetöréseknél. Előfordulását csökkenti a műtétet követő korai mobilizálás, illetve a véralvadásgátló kezelés. Szintén az inaktivitásból adódik az idősek tüdőgyulladásos szövődménye, amely esetükben életet veszélyeztető állapotot eredményezhet. Gyakori szövődmény a felfekvés - a dekubitusz - a nyomásnak kitett területeken, elsősorban a keresztcsont és a sarkak tájékán, vagy a gipsz által nyomott bőrterületeken.

A fertőzés és a szeptikus szövődmények bármely életkorban, de nyílt törések után lényegesen gyakrabban fejlődnek ki, kiindulásuk lehet a felfekvés is. A "törésbetegség" a csont és a lágyrészek sérülése után bekövetkező inaktivitási sorvadást jelenti, létrejöttében a sérült testrész tartós külső rögzítés által létrehozott mozgáshiánya játszik szerepet. A kontraktúra a törést határoló ízületek kóros zsugorodása. Érdemes megemlíteni az ún. poszttraumás reflexdisztrófiát: az idegi működés és a vérellátás zavarát jelenti a sérült végtagon, kialakulásának eredete ma még ismeretlen.

A csontgyógyulás átlagos időtartama testtájanként változó. Amennyiben a gyógyulás nem következik be, a folyamatot elhúzódó gyógyulásnak nevezzük. Ha a törésben nem következik be végérvényes javulás, a törés helyén álízület marad vissza. Az álízület a csontgyógyulás elmaradását jelenti. Kialakulásának okai között szerepel a nem adekvát kezelési terv, hibás technika a gyógymód alkalmazásában, az elért gyógyulási eredmény hibás értékelése, vagy a terápia során fellépett fertőzés.

Hasznos tudnivalók

Az implantátumok szövetbarát, acélötvözetből készült anyagát ma már egyre inkább a titánból készült eszközök váltják fel. Ennek egyik oka a fémallergiák növekvő arányú előfordulása, fontos előnye viszont, hogy a titán használata csökkentette a fémeltávolító műtétek számát. Mivel az alapanyag nem allergizál, és szövetbarát, kivételére sokszor nincs szükség. Ha acélötvözetből készült implantátumra lenne szükség a kérdéses ízületet érintő erős terhelés miatt, de a betegnél fémallergia lép fel, ezt titán, vagy kerámia implantátummal lehet helyettesíteni. A kerámia implantátumokat Európában már kísérleti jelleggel alkalmazzák.

Kategória: Balesetek és sérülések

Orvost vagy magánrendelőt keresek Csonttörések kezelésére! További kérdésem van Csonttörések témában
Aktuális
Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?aranyér

Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?Ha nem kezeli, szövődményekhez vezet

Biohasonló gyógyszerekBiológiai terápia

Biohasonló gyógyszerekMennyire hasonló a biohasonló?

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Felfázás

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Lehet, hogy a partnere miatt beteg?

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólKULLANCS

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólMit tudunk rosszul a kullancsokról?

Új rákellenes gyógyszerekonkológia

Új rákellenes gyógyszerekAz EU országai közül Magyarországon a legmagasabb a daganatos megbetegedések okozta halálozási arány

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekOTTHON

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekÍme, néhány megoldás arra, mivel lehet kiszedni a különböző típusú foltokat.

Alzheimer: reményteli áttörésekalzheimer-kór

Alzheimer: reményteli áttörésekA felejtés betegségének is szokás nevezni az Alzheimer-kórt

Kérdése van? Orvosaink válaszolnak!

Dr. Megyaszai Mártareumatológus és sport szakorvos


Kérdezek tőle

Facebook

Youtube

Twitter

Google+

Gyógyszerkereső

GyógyszerHatóanyag