Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt

Álmatlanság tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Nagy Tamás Gergely   |   Lektor: Dr. Eisler Olga

Rövid leírás

(másnéven: insomnia)

Alvással töltjük napunk egyharmadát, a kielégítő alvás nélkülözhetetlen a megfelelő fizikai állapothoz és a jó közérzethez. Az insomnia (álmatlanság, elégtelen alvás) többé-kevésbé tartós alvási probléma, amely során az adott személy úgy érzi, hogy az alvása zavart, illetve nem pihentető. Az alvászavar kihat a nappali éberségre és a hangulatra is, ily módon memória- és koncentrálási zavarhoz, fáradtsághoz, depresszióhoz vezethet, rontja a munkahelyi teljesítményt, megnöveli a balesetek valószínűségét. Leggyakrabban az alábbi alváspanaszok fordulnak elő: nehezen alszik el, az éjszaka során gyakran felébred (felületes alvás), és nehezen tud újra elaludni, kora reggel spontán felébred, az alvást követő nap fáradt. Felmérések szerint a felnőttek egynegyed része számol be alkalmankénti insomniáról, 10 százalékuknál pedig az insomnia súlyos, kezelést is igénylő probléma. Az insomniák többsége másodlagos (szekunder, szimptómás, tüneti), azaz valamilyen testi vagy lelki betegség, pszichés állapot, kémiai anyag, életmódbeli vagy környezeti tényező a kiváltó oka. Legtöbbször egyidejűleg többféle faktor is felelőssé tehető az insomnia előidézésében. A primer (elsődleges, önálló) insomniák ritkák, ezek hátterében magyarázó ok nem található.

Előfordulás

Az alvásra vonatkozó panaszok nagyon gyakoriak, az insomnia visszatérően a felnőtt populáció 50 százalékát érinti valamilyen módon.

Okok

Az insomnia eddig azonosított rizikófaktorai az életkor és a női nem (gyakoribb az idősek és a nők között), a pszichés stressz, pszichiátriai betegségek, a rossz szociális és gazdasági körülmények, az alacsony iskolázottság, a rossz egészségi állapot, a váltott műszakban dolgozás, a gyermekszülés. A pszichiátriai betegségek közül leggyakrabban a depresszió, a szorongásos zavarok és az addikciók (alkohol, drog, gyógyszer) okoznak alvászavart. Fordított kapcsolat is fennáll: az insomniában szenvedők kétéves megfigyelési időszak végén háromszor gyakrabban lettek depressziósok, mint azok, akik a felmérés kezdetén nem szenvedtek tőle. A leírtakat figyelembe véve érthető, miért olyan fontos, hogy az alvászavart panaszoló betegeket mentális betegség irányban is vizsgálják, valamint hogy az insomniában szenvedők a diagnózisnak megfelelő terápiában részesüljenek.

A tranziens (átmeneti) illetve rövid távú (néhány naptól néhány hétig tartó) insomnia hátterében akut (heveny) stressz, akut testi betegség, időzóna-átrepülés, vény nélküli gyógyszerek nem előírás szerinti szedése nem ritka ok, a krónikus (legalább fél éve tartó) insomniának azonban rendszerint másféle okai, ill. összetevői vannak, hátterükben kb. 50 százalékban mentális betegség, kb. 25 százalékban belgyógyászati vagy neurológiai betegség, további kb. 25 százalékban életmódbeli, illetve alváshigiénés tényezők állnak.

Mint már említettük, léteznek ismert ok nélküli primer insomniák, ezek azonban ritkák. A tartósan fennálló insomniák túlnyomó többsége szekunder.

Tünetek

Az insomnia fő jellemzői az elalvás nehézsége, a felszínes, illetve gyakori felébredésekkel megszakított alvás, a túl korai ébredés, valamint az alvás nem kellően pihentető volta. Az insomnia akkor válik klinikai értelemben is problémává, amikor a következményes nappali álmosság miatt romlik a beteg közérzete, és nem tudja a figyelmet igénylő feladatokat megfelelően végrehajtani. A nem megfelelően frissítő alvás rontja a közérzetet, testi és pszichiátriai megbetegedésekhez vezethet, fokozza a baleset kockázatát.

Diagnózis

Az alvászavar felismerése a páciens panaszai alapján nem szokott problémát jelenteni. Mivel a hosszabb ideje tartó alváselégtelenség az esetek túlnyomó többségében következményes, ezért a vizsgálat során testi betegséget, illetve fájdalmat okozó állapotokat, mentális betegséget, krónikusan ható stresszhelyzetet, alkoholizmust, gyógyszer-, drog-, élénkítőszer-fogyasztást mint kiváltó okot mindig szisztematikusan keresni kell. A váltott műszakban végzett munka, az alvást zavaró környezet (pl.: zaj, meleg, kényelmetlen ágy) is okozhat insomniát. A ritkán előforduló primer alvásbetegségek diagnózisában hasznos lehet a poliszomnográfiás készülékek használata, ilyen készülékek az alváscentrumokban állnak rendelkezésre. A poliszomnográfiás készülék az alvás közbeni agykérgi elektromos tevékenységet is rögzíti. A kapott görbék (hipnogram) elemzése segíthet a diagnózis felállításában.

Kezelés

Az alvási elégtelenségek kezelése zömmel családorvosi rendelőkben, továbbá pszichiátriai és neurológiai szakrendeléseken történik. A ritka, speciális jártasságot igénylő primer alváselégtelenségek kutatását és kezelését rendszerint ún. alvás-centrumokban végzik.

Az átmeneti és rövid ideig tartó insomniák gyakori előidézője a stresszes szituáció, kedvezőtlen események kiváltotta szorongás és kedélyzavar, amelyek az esetek többségében jól szűnnek olyan egyszerű változtatásokra, mint pl. relaxáló tevékenységek vagy sportolás beiktatása. Jelentős szenvedést okozó alvási elégtelenség esetén azonban szorongásoldó (anxiolitikum) vagy altatószer átmeneti, rövid ideig tartó adása is szükséges lehet, tekintve, hogy a súlyos fokú insomnia korai és adekvát kezelése segít megelőzni, legalábbis csökkenteni a major depresszió kialakulásának kockázatát, amely tovább súlyosbítaná, illetve fenntartaná az alvásproblémákat.

A tartósan fennálló insomnia okai leggyakrabban mentális és testi betegségek, életmódbeli zavarok, a primer alvásbetegség igen ritka. Krónikus alvászavar észlelésekor alapos fizikális és mentális vizsgálatra, továbbá a páciens életmódbeli szokásainak felderítésére is szükség van, mivel a krónikus alvászavar kezelésének lehetőség szerint oki terápiának kell lennie, amely közvetetten egyúttal az alvászavart is rendezi. A depresszió és szorongásos betegségek okozta alvászavarok oki terápiáját képezik az antidepresszívumok, az alvászavar szimptomás (tüneti) kezelésére pedig a benzodiazepin-receptorra ható altatószerek szolgálnak.

Megelőzés

A megfelelő alváshigiéne, az egészséges és rendszeres életmód, a stressz megfelelő kezelése az alvási zavar megelőzésének fontos eleme. Az alvászavar és a pszichiátriai megbetegedések közötti erős kapcsolat a pszichiátriai kivizsgálás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az alváspanaszok hátterében rejlő pszichiátriai megbetegedések (pl. alkalmazkodási zavar, pánikbetegség, generalizált szorongás, depresszió) korai felismerése és adekvát kezelése megelőzheti a kórkép súlyosbodását, csakúgy mint a altatók szükségtelen mértékű alkalmazását, illetve az alkohollal vagy gyógyszerrel történő öngyógyítást.

Hasznos tudnivalók

Az alvászavar tüneti kezelésére szolgáló altatók gyorsan hatnak, azonban a régebbi, benzodiazepin-csoportba tartozó gyógyszerek hosszabb ideig tartó szedése kerülendő, mivel tartós használatuk során gyógyszerhozzászokás alakulhat ki. Mindez azt jelenti, hogy ezen gyógyszerek adagját időnként meg kell emelni ugyanolyan altatóhatás eléréséhez, ez azonban egyúttal a altatószer mellékhatásait is gyakoribbá és intenzívebbé teszi. Hosszas szedés után az ezekről a gyógyszerekről való leszokás is problematikus lehet. Az előbbiek miatt a benzodiazepin csoportba tartozó altatók 1-2 hónapnál hosszabb idejű szedését általánosságban nem ajánlják. Azokban az igen gyakran előforduló esetekben, amikor az insomnia hangulati vagy szorongásos betegségre vezethető vissza, az alvászavar kezelésében az antidepresszívumoknak - amelyek egyúttal hatékony szorongásoldók is - van nagyobb szerepük. Fontosak ugyanakkor a nem gyógyszeres beavatkozások is, beleértve az alváshigiénia rendezését, az életmódváltást és a pszichoterápiát.

Kategória: Ideggyógyászati megbetegedések

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

15189Kérdezzen Ön is!

Kapcsolódó címtárak

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Kérdése van? Lehet, hogy itt választ talál!

Tudjon meg többet lexikonunkból!

Ami fontos lehet: címek, adatok

Szolgáltatások

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag