Hajós Anett, pszichológus

Előfordul, hogy ha valamivel túlságosan kellemetlen szembenézni, vagy nem tudunk megbirkózni, még a létezését is tagadjuk. Elrejtjük a tudatosság elől, azaz hárítjuk. Meddig szolgálja a tagadás az egészséges énvédelmet? Egy ponton túl miért káros mégis?

Lehet-e sikeresen megöregedni? Lehet-e kreatívan megbirkózni az idősödéssel járó veszteségek sorozatával? Hogyan javítható az életminőség időskorban? A kulcs a mi kezünkben van. Legyünk kreatívak és tevékenyek!

A harag az egyik legerőteljesebb emberi érzelem. Sok mindent befolyásol, ezért súlyos következményei is lehetnek. A kulcs, hogy a haragunkat konstruktívan fejezzük ki. Mert ha kikerül az irányításunk alól, uralma alatt tarthatja akár az egész életünket.

Az időskor kezdete a számvetések ideje. Felmerülnek az élet értelmére vonatkozó kérdések: mit értem el, megvalósítottam-e, amit szerettem volna. Ezzel egy időben számos szükségszerű veszteséggel vagyunk kénytelenek szembesülni. Nem mindegy, hogyan.

Mikor mondhatjuk, hogy veszteség ért minket? Csak akkor, ha meghal egy hozzánk közel álló, szeretett személy? Nem, valójában ennél sokkalta többször: veszíthetünk és veszítünk sokszor mást, máskor, máshogyan is. Gyászmunkára azonban ekkor is szükség van.

Egy karakter, akit nagyon nehéz elviselni. Halogat, nem teljesít, nehézkes, makacs, pesszimista és sértődékeny. Az elvárásokkal szemben passzívan ellenáll, ezzel kifejezvén elfojtott agresszióját. Ez a rettegett passzív-agresszív személyiségzavar.