Ha a tudomány jelenlegi állása szerint egy betegségre nem létezik hatékony gyógymód, a hozzátartozóknak és a szakembereknek egyetlen célja lehet: a beteg életminőségének javítása, az aktív évek számának növelése. Ilyen gyógyíthatatlan betegség az Alzheimer-kór is, melynek kezelésében létezik olyan gyógyszeres terápia, ami a tüneteket enyhítheti, és segít mind későbbre tolni a memória romlását. Egy olyan progresszív szellemi leépüléssel járó kór esetén, amely a diagnózis után 5-10 évvel halálhoz vezethet, ez a terápia legnagyobb értéke.
Lassítható a betegség Az Alzheimer-kórral járó fokozatos szellemi leépülés idejében (minél korábbi stádiumban) elkezdett gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiával lassítható, a tünetek enyhíthetők, azaz a beteg hétköznapi boldogulása megkönnyíthető. A célkitűzés minden esetben az, hogy az életminőség és a közérzet javuljon, és hogy a demens hozzátartozó minél tovább maradhasson a saját otthonában, érzelmileg elfogadóbb környezetben.
A jelenleg elérhető Alzheimer-ellenes készítmények (tabletta, kapszula, oldat, injekció, tapasz) rendkívüli mértékben befolyásolhatják a betegek életét: a terápia során állapotuk stabilizálódik, memóriájuk javul, önállóbbak lehetnek, javul beszédkészségük és ezáltal növekszik önbizalmuk is. Megismerik házastársukat, unokájukat, közeli rokonaikat, önállóan képesek kimenni a fürdőszobába, vagy akár segítség nélkül végezni napi rutinfeladataikat.
A gyógyszeres kezeléssel a még meglévő szellemi képességek erősíthetők, kihasználhatók, kezelhető az agresszió, az álmatlanság, a szorongás, a koncentrációs gyengeség, a beszédzavar, az ingerlékenység és a nyugtalanság is.
Mire számíthatunk? Az un. acetilkolinészteráz-gátlók (AchEI) lassítják a kóros agyi folyamatokat, csökkentik az agyban található egyik vegyület, az acetilkolin lebontását. Ez utóbbi anyag fontos információ- és üzenetközvetítő, és az Alzheimer-kóros betegnél csökkent mennyiségben van jelen az agyban. A gyógyszerek csökkenti ennek a molekulának a lebomlását, így a szellemi képességek és az önellátó képesség minél további megőrzését teszi lehetővé.
A kolineszteráz-gátlóknak köszönhetően az egyes betegeknél akár egy évvel is késleltetni lehet az Alzheimer-kór előrehaladását, ami nem elhanyagolható: nem mindegy, mennyi ideje van a betegnek és a családtagoknak is felkészülni a későbbi stádiumokra, legyen szó akár az ápolás szervezéséről, a családtagok felkészítéséről, sőt a jogi kérdések rendezéséről.
A másik Alzheimer-ellenes gyógyszer a tanulásban és az emlékezésben szerepet játszó glutamátra fejti ki hatását.
Az agy vérellátását és a gondolkodást serkentő, ún. nootrop szerek alkalmazása is hatással lehet a tünetekre, a legismertebb ilyen típusú szer a ginkgo biloba (páfrányfenyő) egyik hatóanyaga.
Az Alzheimer-kóros beteg állapotának súlyosságától függően a pszichés tüneteket, a magatartászavarokat, a hallucinációt, a szorongást, az agresszivitást, az ingerlékenységet és a depressziót enyhítő gyógyszerek is szóba jöhetnek, de az is gyakori, hogy maguk az Alzheimer-ellenes készítmények is elegendőnek bizonyulnak a felsoroltak enyhítésében. A célzott készítményekkel tehát csökkenhető az alkalmazandó szerek száma, ami a gondozó napi feladatait könnyíti meg.
A gyógyszeres kezelés másik hangsúlyos szerepe ezért a gondviselő életminőségének javítása is, azaz hogy a beteggel való törődés a korai stádiumokban minél kevesebb szabadidejét kösse le. Az időgazdálkodás szempontjából célszerű olyan készítmény felől érdeklődni a szakorvosnál, amelynek alkalmazását a lehető legjobban lehet a gondozó napi ritmusához igazítani.Miért? A demens beteget legtöbbször ellenőrizni kell a terápiás készítmény minden adagjának alkalmazásánál - éppen a betegséggel járó memóriazavarok miatt.
A türelem azonban elengedhetetlen a hozzátartozók és a gondozó részéről: a tünetek nem enyhülnek egyik napról a másikra, előfordulhat, hogy csak 2-3 hónappal a terápia megkezdése után lehet javulásra számítani.
Mi a gondozó és a hozzátartozók felelőssége? A demenciában szenvedőknek már a tünetek korai jelentkezésekor orvosi segítséget kell kapniuk. A legjobb, ha az Alzheimer-kórban szenvedő minél előbb eljut egy demencia centrumba, ahol a speciálisan képzett szakemberek alaposan megvizsgálják, és döntenek a számára legjobb kezelési módról is. Ezzel nemcsak a beteg és ápolója kerül egyszerűbb élethelyzetbe, de a család és a társadalom terhei és mérséklődnek.
