Titkos kórház Budapest alatt
A Sziklakórház rejtélyes küldetéseEgy kilométer hosszú, a budai Vár alatt rejlik, a harmincas években még csak egy vízvezeték látta el, amely az 1944-es ostrom első heteiben ráadásul fel is robbant. 1956-ban pár napra újjáéledt, hogy aztán a hatvanas évekre atombiztossá tegyék, és 2002-ig titkosítsák. A budai Sziklakórházban ma már látványos múzeum működik.
Négyszázezer éve lakott a budai Várbarlang-rendszer
A Sziklakórház kiépítésére a terveket már a harmincas években kidolgozták. A magyar barlangkutatás atyja, a horvát-magyar származású Kadic Ottokár kulcsszerepet játszott a budai Várbarlang feltárásában. Eredetileg a maihoz hasonló, tehát turisztikai céllal építette ki az első, a nagyközönség számára is látogatható barlangokat a Várban a geológusként és paleontológusként (őslénykutatóként) is ismert szakember. A barlangkutató talált a Várhegy más pontján előember-leleteket is, így ma már tudjuk, hogy a hely 400 ezer éve lakott. De élt itt mamut és orrszarvú is.Az 1930-as években azonban az idegenforgalmi sikert háttérbe szorította a háborús fenyegetés, és maga Kadic is felismerte, hogy a budai Vár alatt húzódó természetes járatok és az úgynevezett "törökpincék" - amelyek a Vár házai alatt épültek ki a középkorban - légoltalmi funkcióra is alkalmasak. A légoltalmi és az egészségügyi funkciók vegyítésén alapult a Sziklakórház terve, és ennek a létesítménynek a kiépítésében is döntő szerepet játszott Kadic. A kórház 1944-ben Dr. Kovács István igazgató-főorvos vezetésével kezdett működni.
A feltételezett nukleáris támadás után 20 perccel az orvosoknak be kellett volna zárkózniuk a Sziklakórházba, és csak 72 órával később nyithatták volna meg a kapukat. A túlélők csak ekkor léphettek volna a létesítmény területére, amely három hétre elegendő tartalékokkal rendelkezett. A kintről érkezőket sugármentesítették volna: levágták volna a hajukat, leborotválták, egy speciális, úgynevezett mentesítő folyadékkal mosták volna át őket, majd lemosdatták volna őket a nekik fenntartott zuhanyzókban, és csak ezután kezdték volna meg az ápolásukat.

A Sziklakórház legnagyobb kórterme: az '56-os forradalom alatt itt még gyerekek is születtek
A lehetetlen állapotokat a ma itt működő kiállításból is érzékelhetjük. A föld alá jutva elsőként a negyvenes évekbeli betegfelvételi helyiséget és a kicsiny konyhát találjuk, majd a mindössze két műtőasztallal felszerelt termet, ahol az operációkat folytatták. A gyomor- és bélvarrógépet, a tüdővarró készüléket, a csontvágó ollót a műszertörténeti kiállításon láthatjuk. Ezek a műszerek egykor a János kórház tulajdonában voltak, de további sebészeti eszközöket is találhatunk az előkészítőben Dr. Seibriger András, a kórház egykori igazgatóhelyettese hagyatékából. Az egyik műtőasztalt "orthopéd húzópaddal" egészítették ki, mert a második világháború idején itt operáló sebészek a beteg lábát egy "cipőben" rögzítették, majd a cipőt kezdték húzni, hogy a törött csontok a helyükre kerüljenek.
A műtőben van altatógép és egy közeli helyiségben külön röntgenszobát is berendeztek. Az 1944-45-ös ostrom idején az egyetlen működő röntgenkészülék volt ez a környéken, ezért sok helyről hoztak ide betegeket, hogy megvizsgálják őket a hordozható, tábori berendezéssel.

A szűk műtőben két operációt is el tudtak végezni az orvosok
Sziklakórház a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt
A Sziklakórház a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt állt Budapest második világháborús ostromakor. Erre emlékeztet az a felirat, amely csak pár éve bukkant elő a föld alatti járatokban, a kórház bejárati folyosóján. A vöröskeresztes felirat - ezt ma már a látogatók is megnézhetik - arról tanúskodik, hogy a kórház Friedrich Born svájci kereskedelmi diplomata tevékenysége nyomán valóban oltalom alatt állt. A második világháború alatt 11-15 ezer embert megmentő - de erről még családjának sem beszélő - Born apró szobája ma is látható a múzeummá alakított építményben. A svájci diplomata nem csupán az üldözött zsidóságot mentette, hanem fellépett a német katonákkal szemben is, akik el akarták torlaszolni a Sziklakórház bejáratát a budai Vár 1944-es ostroma előtt. A Buda e térségében százezer polgári lakost kiszolgáló utolsó kórházról volt szó - ezért volt fontos, hogy "a sziklakórház nem egyszerűen a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a védelme alatt állt, hanem a szervezet magyarországi küldöttsége kórházának nyilvánították" - olvasható a magyar Vöröskereszt honlapján.A ma már múzeumként működő intézményben egyetlen bejárás alatt többféle kiállítás "zúdul a nyakunkba": a műszerek fejlődésének történetét az idelátogató orvostanhallgatók követhetik nyomon, a nagyközönség pedig arról kaphat hiteles képet, miként nézhetett ki a kórház a második világháborús ostrom alatt. (Itt még történelmi eseményeket is felidéznek a rendezők.) A mentéstörténet modernebb korszakait bemutatva egy helikoptert is kiállítottak a föld alatt. A Mi-2-es szovjet gépet apró darabokra szedték, hogy bejuttathassák a föld alatti járatokba, és aztán aprólékos munkával újra összeszereljék. De látható itt második világháborús légoltalmi riasztóközpont, telefonközpont és egy rekonstruált német harcálláspont is, ahonnan a budai Várat védő német és magyar csapatokat irányították. A kiállítás legújabb részében egy magyar katonai alakulat afganisztáni mentőakcióját is bemutatják a rendezők: azt idézik fel, amikor a magyar katonák amerikai társaikat mentették ki egy rendkívül veszélyes helyzetből.
A szerző az 1956-os Intézet munkatársa