Ezért ragadós az ásítás

A Pisa-i, a Parma-i és a Római Egyetem kutatói megállapították, hogy mély empátiát és rokonszenvet érzünk, valahányszor a másik ásítását imitáljuk.

A 33 felnőtt önkéntes részvételével készült kutatás 1375 ásítást elemzett, így kiderült, hogy az ásítás leginkább a rokonok és a barátok körében "ragadós". Azt jelenti ugyanis, hogy szeretnénk azonosulni a másik érzelmeivel, szeretnénk minél mélyebben megérteni őt.

A gazdi és a négylábú között fertőzésszerűen terjedő ásítás a kötődés jele lehet. Bár az ásítás megismétlése nem tűnik lenyűgöző trükknek, a tudósok szerint fontos dolgot jelez: a másokkal való együttérzést és kötődést. Olvasson tovább! Hasonlóképpen működnek az ember legközelebbi rokonai, a bonobo csimpánzok is. Több mint 800 órán keresztül figyelték az ásítási hullámaikat, míg megállapították: könnyen átveszik a mellettük álló csimpánz ásítását, de az egymáshoz való viszony szorosságával kapcsolatban nem lehet messzemenő következtetéseket levonni ez alapján.

"Úgy tűnik, minél közelebb áll hozzánk az illető, aki ásít, annál valószínűbb, hogy a következő másodpercben mi is biológusok szerint egyszerűen arról van szó, hogy ösztönösen utánozzuk mások arckifejezéseit, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk" - érvelnek a szakemberek a tanulmányukban.

Míg a majmok valamennyi társuk arckifejezéseit másolják, az ember a leginkább akkor hajlamos erre az ösztönös magatartásformára, amikor hozzá közelálló személyt lát ásítani. "Ami az idegeneket illeti, épp úgy működünk, mint a csimpánzok: nagyjából hasonló arányban másoljuk az arckifejezéseket , mint ők" - olvashatjuk az olasz tanulmányban.