Legutóbb a Távol-Kelet joggal nevezetes, évezredek óta használt és bizonyítottan gyógyhatású fajáról, a shii-take gombáról írtunk. Most nézzünk körül közelebbi tájakon is, vajon gyakori, közismert gombáink rendelkeznek-e gyógyhatással.
Élő, de főleg holt faanyagon, fahulladékon találkozhatunk a hűvösebb őszi éjszakákat követően a késő laskagombával (tudományos neve: Pleurotus ostreatus). A gomba termőtestei szabálytalan tönkűek, kalapjuk ovális, kagyló alakú, színük szürkés, barnás, esetleg kékes. A lemezek fehérek, sűrűn állóak. Elsősorban lombos, vagy vegyes erdeinkben fordul elő, bükk-, tölgy-, nyárfákon vagy azok tönkjein. A laskagomba legtöbbször termőtestcsokrokban terem, s életmódját tekintve az úgynevezett fehér korhasztó gombák közé tartozik. Ez olyan táplálkozásmódot jelent, melynek lényege a fa (vagy fás jellegű alapanyagok) cellulóz- és lignintartalmának egyidejű, igen intenzív lebontása. A gomba micéliumrendszere a fás alapanyagba aktív enzimmolekulákat bocsát ki, melyek lebontják és a gomba számára felvehetővé teszik annak anyagait. Ez a táplálkozási mód egyben a növényi eredetű lignocellulózok természetbeni körforgalmát is biztosítja. A laskagombával nemcsak a természetben találkozhatunk, hanem évtizedek óta termesztett gombafajként is bővíti az egészséges táplálkozás választékát. A gomba kémiai összetétele is kedvező, hiszen nem jelentéktelen fehérjetartalma (17-20 százalék) mellett a zsírtartalom igen alacsony (1,8 százalék), ami egyben a gomba kis energia- (kalória-) tartalmát is jelenti. A vadon termő és a termesztett laskafajták kémiai összetétele között jelentősebb különbség nincs, vagy ha eltérés van, az a termesztett gombák értékét növeli. Így pl. a toxikus elemekből (kadmium, króm, arzén) ezek kevesebbet tartalmaznak, hiszen a termesztési alapanyagok ilyen mutatói is kedvezőbbek. Emészthetőségük is jó, saját adataink szerint a különböző termesztett fajták emésztést lassító kitintartalma mindössze 0,2-0,3 százalék, a gombák friss tömegére vonatkoztatva. Az ásványi elemek közül legjelentősebb a kálium- és a foszfortartalom, ám igen kis mennyiségben tartalmaz csak nátriumot, ami bizonyos betegségekben szenvedőknek (magas vérnyomás, érrendszerei problémák) eleve kedvező. Említenünk kell a gomba vitamintartalmát is, hiszen elsősorban a B- vitamin-csoport egyes anyagaiból (tiamin, riboflavin, niacin, folsav) tartalmaz nem jelentéktelen mennyiséget. A gomba tehát - mint a kémiai összetevők mennyisége is jelzi - mindenki számára egészséges táplálék. Különböző egyéb kedvező gyógyhatásairól is tudunk. Így a gomba vizes kivonata különböző tumortípusok ellen bizonyult hatékonynak, ami a gombában lévő, semleges, vízben oldható, kb. 1 millió molekulatömegű szénhidrátok (az ún. glukánok) jelenlétére vezethető vissza. A gomba rendszeres fogyasztása (friss és szárított, porított formában egyaránt) jelentősen, 20-30 százalékban csökkenti a vér koleszterin- és trigliceridszintjét. A távol-keleti medicina sokféle egyéb hatását is leírta és felhasználja a laskának, a gombaport például az érrendszer erősítésére, lumbágó és végtagmerevségek, görcsök kezelésére. Ha például koleszterinszint szabályozásra, kúraszerűen kívánjuk használni a gombát, javasolt napi adagja 3-9 gramm gombapor (ez egyenértékű 30-90 gramm friss gombával), amit meleg vízben, teában fogyaszthatunk el, de levesekhez vagy sok más ételhez adagolva is alkalmazható.
A gomba több évtizede a termesztett fajaink közé is tartozik, ráadásul nagyüzemi termesztési módszere magyar szakemberek világszabadalmához fűződik. Háztáji körülmények között szinte bárki megpróbálkozhat a gomba hobbiszintű termesztésével, (farönkök, fatörzsek beoltásával), vagy akár termőblokkokat vásárolhat, amelyeket alkalmas termesztő helyiségben folyamatosan termeszthet. A nagyobb termésmennyiségből szárított, porított formában vagy akár savanyítva is eltehet, s így rendszeresen, kúraszerűen is fogyaszthatja a gombát.
