A 38 ország által ratifikált isztambuli egyezmény olyan nemzetközi szerződés, amely elismeri a történelmünk során a nők hátrányára keletkezett politikai, gazdasági, társadalmi egyenlőtlenséget. Egyúttal kijelenti: a hátrányt ellensúlyozni kell, mert egyik rendszerszintű következménye a nőket és gyerekeket súlyosan veszélyeztető családon belüli erőszak. Az egyezmény komplex módon támogatja a nők és gyerekek biztonságának megteremtését. Magában foglalja a megelőzést, a beavatkozást és a bűnismétlés megakadályozását.
Az isztambuli egyezmény ratifikálása: ezért életbevágó
„Magyarország az isztambuli egyezményt 2014-ben aláírta, de nem ratifikálta: nem léptette életbe. Hazánk idén áprilisban új, történelmi esélyt kapott erre. A rendszerváltás kizárólag a nők és a gyerekek biztonságának garantálásával valósulhat meg. A nők ügye közügy” – hangsúlyozzák az összefogás kezdeményezői. A magyar nők és gyerekek biztonságának szavatolása érdekében magyar női lapok – a Dívány, az Elle, az Éva, a Femina, a Glamour, a Joy, a Marie Claire, az nlc.hu, a Nők Lapja, a Story, a Best, a Terézanyu és a WMN.hu – szerkesztőségei Rácz Zsuzsa író kezdeményezésére egységesen kiállnak a nők és gyerekek biztonsága mellett: arra kérik a magyar kormányt, hogy haladéktalanul ratifikálja az egyezményt.
Gyermekvédelemről lehetetlen beszélni a nők biztonságának garantálása nélkül. A párkapcsolaton, családon belüli erőszak bizonyítása nehéz és nem biztonságos folyamat a bántalmazott nők számára, mert a jelenlegi intézményrendszer nem megfelelően támogatja őket. Gyerekek esetében gyakran lehetetlen feladat a jelenlegi kereteken belül. A bizonyítási eljárás, a kapcsolattartás jelenlegi hazai gyakorlata még kiszolgáltatottabbá teheti az egyébként is szenvedő gyerekeket.
Az isztambuli egyezmény egyik fő alapelve (31. cikkely) kimondja: „a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak gyermek áldozatait és gyermek tanúit – adott esetben – különleges védelmi intézkedésekben kell részesíteni, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét.” Az egyezmény szerint a kapcsolattartási jog gyakorlása nem veszélyeztetheti a gyermek vagy az erőszak áldozatának jogait és biztonságát. Az egyezmény 48. cikke továbbá előírja az alternatív vitarendezési eljárások – így különösen a mediáció és a békéltetés – kötelező voltának tilalmát az egyezmény hatálya alá tartozó erőszak valamennyi formája esetében, hiszen erőszakos kapcsolatban az áldozat nem feltétlenül tudja szabadon képviselni az érdekeit. Jelenleg hazánkban nem ez a bevett jogalkalmazási gyakorlat.
A gyermekvédelem alapja is a nők biztonsága
Az egyezmény a veszélyben lévő nők, gyerekek biztonságát védett lakhatással, anyagi támogatással, rendőri védelemmel is garantálja. Komplex intézményrendszer létrehozását írja elő a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzésére és kezelésére. Végrehajtását egy független szakértői testület, a GREVIO is ellenőrzi. Ezt a hazai jogszabályok önmagukban nem tudják helyettesíteni. Az egyezmény kiemelt figyelmet fordít a megelőzésre is, amely jelenleg Magyarországon nem valósul meg. „Az államnak a szakmai civil szervezetek és a média képviselőinek bevonásával edukálnia kell a társadalmunkat. Mi erre készek vagyunk” – fogalmaznak a kezdeményezés szervezői. Egyben üdvözlik, hogy a Tisza-frakció Pásztor Anett vezetésével a napokban megalakult Női Műhelye az egyezmény ratifikálását prioritásként nevezte meg.
„Gyermekvédelemről lehetetlen beszélni a nők biztonságának garantálása nélkül. Rendszerváltásról lehetetlen beszélni ratifikáció nélkül. Arra kérjük a kormányt, haladéktalanul ratifikálja az isztambuli egyezményt” – teszik hozzá. Antoni Rita nőjogi szakértő, aktivista és Dobray Sarolta író beszélgetéséből részletesen kiderül, miért életbevágó ez.
