Az önkontroll az egyik legértékesebb tulajdonságunk. Tiszteljük azokat, akik tudják szabályozni a vágyaikat és cselekedeteiket, és próbáljuk ezeket a jellemvonásokat belenevelni gyermekeinkbe. Ünnepeljük az elme hatalmát arra, hogy meghozzon nehéz döntéseket. De vajon elképzelhető az, hogy az önuralom olykor inkább akadály, semmint a boldogság és a harmónia forrása?
A Tufts Egyetem pszichológusai, Evan Apfelbaum és Samuel Sommers érdeklődését felkeltette az, hogy a túlzott önuralomnak hátulütője is létezik, és hogy lemondani egy kevéske kontrollról paradox módon frissítő hatású lehet mind az egyén, mind a társadalom számára.
A gyengeség erényét a fajok viszonyában fedezték fel. Rájöttek, hogy a jó szándékú emberek óvatosak, olykor túlságosan is, nehogy bárkit is megbántsanak egy több nemzetiségből álló csoportban. Továbbá az is megfordult a fejében, hogy az ilyenfajta erőltetett önkontroll merevséget és túlszabályozott viselkedést okozhat, mely akár előítéletesnek is feltüntetheti az illetőt. Ennek felmérésére fehér bőrű önkéntesekből létrehoztak egy csoportot számítógép-alapú szellemi gyakorlatok segítségével, melyek olyan nehézségi fokon álltak, hogy időlegesen legyengítik az önfegyelmezéshez szükséges kognitív óvatosságot.
Ha az önkéntesek belekerülte ebbe a kompromittált helyzetbe, olyan társas szituációba helyezték őket, melyben fennállt a rasszizmussal kapcsolatos nyomás: vagy egy fehér, vagy egy fekete beszélgetőtárssal kellett megvitatniuk a faji sokszínűséget. Ezután az önkéntesek értékelték, hogy mennyire érezték kényelmesnek, kínosnak vagy élvezetesnek a beszélgetést. Ezen kívül független, fehér és fekete bőrű bírák egyaránt elemezték az ötperces szituációkat, feljegyezték, hogy mennyire voltak óvatosak az önkéntesek, mennyire egyenes és előítéletes válaszokat adtak.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ahogy azt a Pszichológiai Tudományok Szövetségének folyóiratában, a Psychological Science-ben közzétették, a legyengített önuralmú emberek, vagyis akik nem fegyelmezték és szabályozták viselkedésüket, a fekete interjúztatóval sokkal felszabadultabban beszélgettek, mint azok, akiknek önszabályozó kontroll alatt álltak. Valószínűleg azért, mert nem figyelték annyira szigorúan, hogy mit mondanak. Mi több, a független fekete bírák azt találták, hogy ezek a gyengébb önkéntesek sokkal közvetlenebb és autentikusabb párbeszédet folytattak. Ami a legmeglepőbb, hogy őket találták a legkevésbé előítéletesnek is. Vagyis, ha nem szabályozzuk agyon a saját viselkedésünket, akkor sokkal felszabadultabban tudunk beszélgetni.
Legjobban: